A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) vezetői, Barcsa-Turner Gábor és Kolonits László az elmúlt 25 év tapasztalati tőkéjére támaszkodva szkeptikusan viszonyulnak a „mozaikjobboldal” koncepciójához – tették közzé közös írásukban, melyet a HVIM-oldalán tekinthetünk meg.
A szerzők úgy gondolják, hogy a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) esetleges összeomlását vizionáló, nagy jobboldali összeborulásról szóló elméletek mögött kevesen állják ki a gyakorlat próbáját. A mozaikjobboldal kifejezést inkább egy ügyes politológiai marketingfogásnak tartják, semmint valódi, tartalmi kiutat jelentő innovációnak. A fogalom megalkotója Békés Márton csupán nevet adott egy olyan működési modellnek, amely a jobboldali szervezetek között eddig is létezett.
A szerzők a tradicionális, vegytiszta jobboldaliság mellett kötelezik el magukat, amelyet a Julius Evola idézettel alapoznak meg. Ebből a szempontból a hagyományos jobboldal kizárólag hierarchikus és arisztokratikus alapokon nyugodhat. Az értékek szigorúan differenciált hierarchiáját és a tekintély elvét igényli. Radikálisan szemben áll a modern tömegtársadalom, a mennyiség, a demokrácia és a szuverén, mindent uraló gazdaság világával.
A valódi jobboldali kohéziót nem pusztán a reálpolitikai érdekekben, hanem a transzcendens szellemi szférában gyökerező rendezőelvben látja. Az eredeti cikk részletesen kritizálja magát a „mozaik” kifejezést, mert az szerintük az ideálpolitika szempontjából félrevezető és strukturálisan hibás képet mutat a jobboldalról: egyrészt merev. A mozaik egy zárt, rugalmatlan rendszer, ahol a szemek helye fix, nem változtatható. Mivel horizontalitás hiányzik belőle a vertikális spektrum, vagyis a hierarchia, ami a tradicionális jobboldal alapköve. Korlátozottak a kapcsolatok. A mozaikszemek kizárólag a közvetlen szomszédaikkal érintkeznek, ami gátolja a szélesebb körű együttműködést. A mozaikszemek közel azonos méretűek, míg a politikai valóságban a szervezetek súlya és mérete jelentősen eltér. A mozaikot egy tőle idegen anyag tartja össze, amely ha elporlad, a rendszer azonnal széthullik.
A javasolt alternatíva: A „hálózatjobboldal„
A mozaik helyett a szerzők a hálózat fogalmát javasolják, mert ez a struktúra sokkal pontosabban írja le a nemzeti oldal valós és ideális működési mechanizmusát: A rendszer dinamikus, a tagok helye és kapcsolatai változtathatóak. A hálózatos felépítés nem zárja ki a hierarchikus szintek létezését és bármelyik entitás (mérettől függetlenül) kapcsolatot léphet ki bármelyik másikkal, nem csak a „szomszédaival”. A hálózatot nem egy külső, mesterséges kötőanyag, hanem szabad szemmel nem látható, szubtilis (szellemi és elvi) erők tartják egyben. Bár a szerzők megjegyzik, hogy a hálózat képe a posztmodern esztétikát idézi, és így hiányzik belőle a klasszikus szépség, a kapcsolatrendszerek és a súlypontok szempontjából mégis ezt tartják az egyetlen tudományosan és gyakorlatilag is értelmezhető elnevezésnek.
A HVIM ennek szellemében a saját szerteágazó szövetségi hálójának és holdudvarának folyamatos bővítésén dolgozik, miközben mereven őrzi a tradicionális keresztény, jobboldali elveket.
