Julius cézár mondta azt, hogy az árulást szeretem, de az árulókat nem. Mi vihet rá egy embert, hogy elárulja a bajtársait, hazáját bármit ami fontos lehet. Talán emberi gyengeség, bosszú, félelem. És a történelem folyamán rengeteg eset van amikor az áruló, árulók örülhettek,hogy az életüket meghagyták… Szeretném bemutatni azokat, akik 1945. után a szovjet oldalra álltak át és mi lett a sorsuk.
Badics józsef már 1945-ben öngyilkos lett.
Gidófalvy Lajos 1945. január 9-én Budapesten esett el, a már aláaknázott Erzsébet hidat akarta menteni.
Thassy Jenő letartóztatástól való jogos félelmében 1946-ban emigrálásra kényszerült.
Veress Lajos 1947-ben előbb halálra, majd életfogytiglanira ítélték, 1956. után emigrálásra kényszerült.
Báró Atzél Ede ismeretlen helyen és időben, egy szovjet haláltáborban hunyt el.
Csornoky Viktor 1948-ban koncepciós perben kivégezték.
vitéz löfő Miklós Béla parlamenti mandátumától törvénytelenül megfosztották, 1948-ban teljesen magára hagyva halt meg.
Tildy Zoltán 1948-1956 között házi őrizetben tartották, majd 1961-ben teljesen magára hagyottan hunyt el.
Aranyi Sándor 1950-ben koncepciós perben halálra, majd másodfokon életfogytiglanira ítélték el.
Vörös János 1950-1956 között börtönben volt, majd életfogytiglanira ítélték, 1956. után emigrálásra kényszerült.
Csorba János 1951-1953 között kitelepítettként élt.
Demeter Béla 1952-ben a Securitate halálra kínozta.
Faragó Gábor kitelepítettként, elfelejtve hunyt el magányos tanyáján 1956-ban.
vitéz Rózsavölgyi László 1956- ban két év börtönre ítélték, eredeti szakmájában nem engedték dolgozni.
Maléter Pál 1958-ban koncepciós perben kivégezték.
Be lehet vonulni így is, és úgy is a történelembe, csak nem mindegy, hogy az útókor milyen megítélést hoz. Persze lehet a körülményekre hivatkozni, de felesleges, mert millió ellenpélda van minden egyes árulásra.
Egy hozzászólás
Ráadásul ők mindannyia jobboldaliak voltak. Nem is tudom mit reméltek?