Mi történik, ha egy 27 ezer fős vonzáskörzetet egyszerűen lekapcsolnak az aktív kórházi ellátás térképéről? A válasz Kemenesalján keresendő, ahol a celldömölki kórház agóniája tökéletesen mintázza a magyar egészségügy csendes, de annál brutálisabb leépülését. Ahol egykor életek születtek és gyógyultak, ma már csak egy csendes elfekvő működik, az éjszakai ügyelet pedig egy süketen kicsengő telefonszámmá silányult.
Szerkesztőségünkbe egy kemenesmihályfai olvasónktól érkezett egy kétségbeesett levél. Sorai nem csupán egy helyi lakos panaszai, hanem egy magára hagyott régió segélykiáltása.
„Tőlünk 4-5 kilométerre fekszik Celldömölk városa. Itt egy nagyon jól működő kórház üzemelt… A környék utolsó működő kórháza volt. A legközelebbi és egyben a környék egyetlen kórháza Szombathelyen van. Ami 50 kilométer.”
Egy leépülés anatómiája
A celldömölki intézmény halálos ítéletét nem egyik napról a másikra mondták ki. A folyamat – olvasónk beszámolója szerint – 2012-ben kezdődött, amikor a Vas Vármegyei közgyűlés támogatásával a kórházat beolvasztották a szombathelyi Markusovszky Kórházba. Ami a papíron „racionalizálásnak” és „integrációnak” indult, az a gyakorlatban a vidék fokozatos kivéreztetését jelentette.
Az Egészségügyi Minisztérium, majd később a Belügyminisztérium szisztematikusan kezdte el leépíteni a kisebb kórházak ágyait. A kegyelemdöfést végül az integrált kórház menedzsmentje adta meg: 2024. július 1-jével a szülészet-nőgyógyászati osztály is végleg bezárta kapuit. Ez volt az intézmény utolsó, még működő aktív része.
Ma, ami egykor a térség büszkesége és biztonságának záloga volt, az csupán egy krónikus belgyógyászat – ahogy a helyiek keserűen hívják: elfekvő –, valamint egy erősen korlátozott járóbeteg-ellátás (SZTK).
Az 50 kilométeres orosz rulett és a területi abszurdum
Celldömölk és vonzáskörzete mintegy 27 000 embert számlál. Huszonhétezer embert, akiknek az akut ellátása immár teljes egészében az 50 kilométerre lévő szombathelyi kórházra hárul. De vajon mit jelent 50 kilométer, ha az ember kapkodja a levegőt, ha baleset éri, vagy ha megindul a szülés?
Ilyenkor az idő a legnagyobb ellenség. És itt jön a képbe a magyar egészségügyi rendszer legkiábrándítóbb bürokratikus útvesztője. Ha a kétségbeesett beteg vagy hozzátartozó nem akarja megkockáztatni az 50 kilométeres utat Szombathelyig, és egy közelebbi, de másik vármegyében lévő kórházba rohan segítségért, falakba ütközik.
Az intézmények sok esetben felháborodva, „hepciáskodva” kérik számon a betegen, hogy miért nem a saját területi ellátási kötelezettségének megfelelő kórházba ment. A rendszer számára nem az a fontos, hogy a beteg a leggyorsabban szakszerű ellátást kapjon, hanem hogy a megyehatárokat és az adminisztratív rubrikákat betartsák. Az emberélet a bürokrácia oltárán feláldozható statisztikává vált.
Fantomügyelet az éjszakában
Ha mindez nem lenne elég, a rendszer az ügyeleti ellátásban is cserben hagyja az embereket. Olvasónk szavai vérfagyasztó képet festenek a jelenlegi valóságról:
„Ma ott tartunk, hogy az esti ügyeletet csak egy telefonszám felhívásával lehet megoldani. Amit nem vesz fel senki. Tehát kár is hívogatni.”
Képzeljünk el egy éjszakai vészhelyzetet Kemenesmihályfán vagy Celldömölkön. A bajbajutott tárcsázza az egyetlen megadott mentőövet jelentő telefonszámot, de a vonal túlsó végén csak a kicsengés üressége válaszol. Nincs orvos, nincs segítség, csak a felismerés: magukra maradtak.
Elég volt a tétlenségből: Petícióval küzdenek a kórház megmentéséért
A kétségbeesés és a felháborodás azonban mostanra cselekvést szült. A helyiek nem hajlandóak némán asszisztálni saját egészségügyi ellátásuk felszámolásához.
A kialakult tarthatatlan helyzetre reagálva a Mi Hazánk Mozgalom Kemenesaljai szervezete hivatalos petíciót indított, amelynek egyetlen, világos célja van: a celldömölki kórház kapja vissza régi funkcióit, és újra teljes körű, aktív ellátást nyújtson a térség lakóinak.
Ennek a lépésnek a tétje hatalmas, és messze túlmutat Celldömölk határain. A kórház eredeti státuszának visszaállítása nem csupán a kemenesaljaiak számára jelentené azt, hogy vészhelyzet esetén nem kell órákat utazniuk vagy a megyehatárokon könyörögniük az ellátásért, hanem létfontosságú tehermentesítést jelentene a jelenleg végletekig leterhelt szombathelyi Markusovszky Kórháznak is.
A változáshoz azonban összefogásra van szükség. A szervezők mindenkit arra kérnek: aki nem akarja, hogy a vidék egészségügye egyenlő legyen a sorsára hagyással, álljon ki magáért és a közösségért!
Aki egyetért a célokkal és aláírásával támogatná a kezdeményezést, keresse fel a Mi Hazánk Mozgalom Kemenesaljai szervezetét! Minden egyes aláírás egy újabb lépés afelé, hogy a döntéshozók ne söpörhessék szőnyeg alá a problémát, és a celldömölki térség egészségügyi válsága végre arra a napirendre kerüljön, ahová való: a legelső helyre.
A celldömölki kórház esete nem egyedi, de attól még elfogadhatatlan. Egy 27 ezer fős térség megfosztása a biztonságos, elérhető távolságban lévő aktív kórházi ellátástól nem strukturális átalakítás, hanem a vidék elárulása. Addig, amíg a betegek kilométerekben, a kórházak pedig megyehatárokban és büdzsében mérik a túlélést, a magyar egészségügy morális válsága napról napra csak mélyül. És a telefonok éjszaka továbbra is némán csengenek tovább.
