Szinte egy hét sem telt el, de újra a remigrációról kell beszéljünk. Késes támadás történt hétfő este Belfastban. Egy kb. 40 éves férfit megszúrtak több alkalommal, majd a támadója megpróbálta lefejezni az áldozatát – a sértett súlyos állapotban került kórházba. A rendőrség egy kb 30 éves szudáni bevándorlót vettek őrizetbe.
A hatóságok és a politikusok nyugalmat kérnek, miközben nem urai a helyzetnek, asszisztálnak a közbiztonság széteséséhez szerte Európában, s még csak hibáikat sem ismerik be, nemhogy megoldásokat keresni. Saját országaikban fejeznek le fehér európaiakat az eltartott migránsok! Lassan betellik a pohár remélem és a nemzetek európája felébred és azokkal együtt kiebrudálja a migránsokat akik ide telepítették őket.
Belfastban elszabadultak az idulatok és lángra kapott egy bevándorlók által lakott épület.
Magyarország felett is lebeg a mirgáns paktum az új liberális kormány mélyen hallgat, mint szar a fűben, hogy Brüsszelben milyen feltételeket szabtak a gazdáik. Egy nagyon tanulságos írást osztok meg veletek a címe a cikk címe is lett. Az írő pedig nem más, mint Wass Albert.
„Így élt a ház és benne az ember, sokáig. Egy borús őszi napon, mikor az eső zsinóron lógott az égből, valahonnan két kis ázott szürke patkány érkezett. Messziről jöttek, fáztak, és éhesek voltak. Meglátták a házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtőztek a pincében. Ennivalót bőven találtak, jól laktak és hamarosan hízni kezdtek. Télen már fiaik voltak s tavaszra megint. A fiatal patkányok, akik ott nőttek fel, már otthonuknak érezték a házat, és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett volna.
Az ember eleinte meg sem látta őket. Később észrevette ugyan, hogy valami eszi a veteményt, de nem törődött vele. Volt elég. Jutott belőle annak, aki éhes. Egyszer aztán meglátott egy fal mellett elszaladó patkányt. Milyen apró és milyen félénk – gondolta. Éljen hát őis, ha akar.
És telt az idő, és a patkányok szaporodtak. Először feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobába is eljutottak. Azember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást. Másnap reggelre újra ott volt. Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és és azt gondolta: _Ők is kell, hogy éljenek.S ha nekik csak így jó, hát legyen. És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is. Már nemcsak a pincében, hanem a kamrában, a padláson, sőt éjszakánként a szobában is besurrantak, és megrágtak minden megrághatót. Egyszer aztán, amikor az ünneplő csizmáját kezdték rágni, az ember megharagudott, és odasújtott baltájával. Az egyik patkányt fejbe találta éppen, s a patkány kimúlt. Vérig sértve röffentek összeerre a patkányok. És azonnal kihírdették, hogy az ember ellenség, aki nem hagyja őket élni,szabadságukat korlátozza, jogaikat mellőzi, gyilkos, gonosz és önző…”
