Ez a francia nő … tagja a francia baloldali pártnak, és aktivistája, az egyik legnagyobb szószólója Észak-Afrika népeinek bevándorlásának, és minden alkalommal megvédi őket, amikor valami katasztrófát vagy bajt okoznak, és rasszistának nevezi azokat, akik megpróbálják megállítani ezeket a vadaknak az esztelen tombolását…
Van egy kis elegáns butikja egy előkelő helyen, ott állt a boltja előtt, próbálta megmenteni a rablástól és lopástól, és mivel híres aktivista, azt mondta nekik: én vagyok az a bizonyos menekültügyi aktivista, én veletek vagyok, én védtelek titeket és a belépéseteket, valamint a maradásotokat Franciaországban – aztán leköpködték, leütötték, és lábbal tiporták. Jól van, hogy még életben van.
És kirámolták az egész boltot, a nő a rácsoknál maradt, egy pillanat alatt elvesztette élete minden küzdelmét és munkáját…
Állt ott döbbenten, nem hitt a szeménekl, hogy ezek a fosztogató, vad, bűnöző barbár tolvajok azok, akiket élete végéig védelmezett, és akiket arra biztatott, hogy törjenek be az országába és rombolják szét.
Mivel híres a menekültek – észak-afrikai menekültek – védelméről, a teljes francia média foglalkozott a történetével, képe előtt a kirabolt boltjával, szegény élete végéig hiába, és nem hitt a saját butasága mértékében, ami miatt Franciaország ekkora pusztuláshoz és romlásba jutott.
Párizs ma maga a francia zászlóba öltöztetett szélsőbalos anarchizmus.
Ezt jelképezi az a baloldali, liberális nő, aki támogatta a migrációt, hogy aztán a saját üzletét is kifoszthassák, amit fancsali arccal kellett végignéznie. A baloldali rombolás materialista manifesztációja ez, amely minden alkalmat megragad a pusztításra, legyen az BL-döntő vagy diáktüntetés. A bevándorló hátterű tömegnek ugyanis érdeke ez a balos rombolás, ami káoszt és pusztítást szül, hiszen ezzel az ő erejük növekszik folyamatosan. A liberalizmus pedig képtelen fellépni ez ellen, csak nézi bambán, ostoba fejjel saját teremtményét, miközben pátyolgatott migránsai éppen kifosztják a francia üzleteket, a francia embereket, a francia lelket és a francia szellemet.
Európa az a hely lett ahol már mindenki értékes minden kultúra csodálatos csak éppen a saját gyökereinket illik szégyellni. A tolerancia nevében lassan mindent tolerálunk még azt is, ami minket számol fel. Aztán majd állunk a romok között szivárványos zászlóval a kezünkben és ünnepélyesen megállapítjuk, hogy milyen szép is ez a sokszínűség, csak éppen Európa tűnt el belőlle.
