1956. október 23-a nem a napi politikai csatákról, a politikusokról, és a pártokról szól. 1956. üzenete a magyarság egészének tér és idő felett álló esszenciája. Nem értelmezhető a magyarság megmaradásáért vivot pozsonyi csata nélkül. Nem vonható ki belőle a magyar államiság megvédéséért vállalt nándorfehérvári diadal, vagy Eger ostromának heroizmusa. 1956. október 23. nem lett volna 1945. február 11. és a kérlelhetetlen magyar antibolsevizmus nélkül. 1956. felkelése a magyar szabadság egyik legnagyobb szívdobbanásra volt, amely nem értelmezhető az évezredes magyar szellemi hagyaték nélkül, amire annyira illenek Hamvas Béla gondolatai:
„Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből. Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megpróbálni ami lehetetlen.”
1956. örökségétől elidegeníthetetlen a magyarság szabadságszeretete. Akkor vagyunk hűek ehhez az örökséghez, ha kimondjuk: Magyarország egyetlen nagyhatalmi törekvés bábja sem lehet. A magyar szuverenitás nem egy jól hangzó szlogen, hanem az örökségünk, amihez hűnek kell lennünk.
