Magyarország – Ismét az üzemanyagárak kerültek a figyelem középpontjába. A szeptemberi hivatalos adatok szerint a benzin elszámolható piaci ára 604, a gázolajé pedig 667 forint literenként. Augusztusban ugyanezek az értékek még 580, illetve 592 forintot jelentettek.
A kérdés azonban nem pusztán az, hogy mennyibe kerül egy liter benzin. Sokkal fontosabb, hogy miért jutottunk ismét ide, és mennyiben tehető felelőssé ezért a kormány gazdaságpolitikája.
Volt árkorlátozás, majd megszűnt
2026 márciusában a kormány 595 forintos literenkénti benzin- és 615 forintos gázolajár-plafont vezetett be. A szabályozás célja az volt, hogy a magyar autósokat megvédje a nemzetközi energiapiaci sokk hatásaitól.
A rendszer azonban nem bizonyult tartós megoldásnak. Június végén megszűnt a védett ár, miután a kormány kivezette az intézkedést. Akkor még az volt az indoklás, hogy a piaci árak már a védett szint alatt vannak, ezért nincs szükség a korlátozás fenntartására.
Néhány hónappal később viszont már ismét magasabb árszintekkel találkozhatnak az autósok.
Ki fizeti meg a drágulást?
Elsőként természetesen az, aki tankol. Egy rendszeresen autózó család számára azonban az üzemanyag ára nem néhány százforintos különbséget jelent: ha valaki hetente tankol, az ár néhány tízforintos változása hónap végére már több ezer forintos többletet eredményezhet.
De a történet itt nem áll meg.
A gázolaj ára különösen fontos a fuvarozók, mezőgazdasági vállalkozások és személyszállítók számára. A magasabb üzemanyagköltség növeli a vállalkozások kiadásait, ami később a fuvarozás és egyes szolgáltatások áraiban is megjelenhet.
Vagyis amikor drágább lesz a dízel, azt nem feltétlenül csak a benzinkúton érezzük meg.
A kormány felelőssége is felmerül
Természetesen nem lehet minden üzemanyagár-emelkedést kizárólag a magyar kormány számlájára írni. A világpiaci olajár, a forint árfolyama és a nemzetközi energiapiac alakulása mind jelentős szerepet játszik.
A kormány azonban nem kívülálló szereplő.
Az adópolitika, a jövedéki adó, az árkorlátozásokról szóló döntések és a piac szabályozása mind olyan területek, amelyekben közvetlen kormányzati döntések születnek.
Éppen ezért jogosan tehető fel a kérdés: ha a kormány egyszer már beavatkozott az üzemanyagárakba, miért nem tudott olyan tartós megoldást kialakítani, amely hosszabb távon is kiszámíthatóbbá teszi a magyar autósok helyzetét?
Nem minden probléma oldható meg árstopokkal
Az árkorlátozás rövid távon képes mérsékelni a fogyasztók terheit, hosszú távon azonban önmagában nem oldja meg az energiafüggőség, az árfolyamkockázat vagy a világpiaci árak problémáját.
A márciusi intézkedés jó példa erre: a kormány beavatkozott, majd néhány hónappal később kivezette a rendszert.
A magyar autós számára viszont nem az intézkedés neve számít, hanem az, hogy mennyi pénzt hagy ott a benzinkúton.
A vidéki Magyarország különösen érzékeny
Budapesten vagy egy nagyobb városban sok esetben több közlekedési lehetőség áll rendelkezésre. Vidéken azonban az autó sok ember számára nem kényelmi eszköz, hanem szükséglet.
Munkába kell járni, gyermeket kell iskolába vinni, orvoshoz kell eljutni, ügyeket kell intézni. A ritkább tömegközlekedési lehetőségek miatt sok család egyszerűen nem tudja egyik napról a másikra csökkenteni az autóhasználatát.
Ezért egy tartósan magas üzemanyagár a vidéki háztartások számára különösen komoly teher lehet.
A valódi kérdés
A vita tehát nem arról szól, hogy néhány forinttal drágább-e a benzin egyik napról a másikra.
A valódi kérdés az, hogy Magyarország gazdaságpolitikája képes-e kiszámítható környezetet teremteni azoknak, akiknek az autó használata elkerülhetetlen.
A kormány korábban árkorlátozással próbált beavatkozni, majd megszüntette azt. Most ismét a piaci árak határozzák meg a tankolás költségét, miközben a szeptemberi NAV-adatok már a nyári hónapokhoz képest magasabb árszintet mutatnak.
A nemzetközi folyamatokat természetesen nem lehet magyar kormányzati döntéssel eltörölni. Azt viszont igenis számon lehet kérni, hogy a kormány milyen eszközökkel próbálja megvédeni a magyar családokat és vállalkozásokat az ilyen sokkoktól.
Mert végső soron nem a statisztikai táblázat tankol.
Hanem az ember.
Maroskövi Bence
indexkép forrása: Index.hu
