A rémálom 1945. február 13-án, 22 óra 9perc és 0 óra 55 perc között kezdődött el, eddig tartott a 3 naposra elnyúló bombázás első fázisa. Két hullámban 800 brit és amerikai bombázó 400 000 gyújtó- és 4500 robbanó bombát szórt Németország legnagyobb kórházi övezetére. A város lakossága ezekben a napokban a szovjetek elől menekülő emberekkel együtt elérte a 1,5 milliót.
Idén 81 éve, hogy Drezdát a szövetségesek bombázták. Azóta semmi megbánást vagy szégyent nem mutatott a liberális világ. A téma tabu volt, manapság sem beszélnek róla.
Azok a nők és gyerekek, akik nem égtek el élve a keletkező tűzörvényben, azokat a „nagy felszabadítók” az Elbába géppuskázták, majd az itt készült szénné égett nők és gyermekek képeinek jó részét felhasználták saját propagandájuk erősítésére. Míg az atombomba főpróbája Japánban volt, addig a napalmbomba debütálásának egyértelműen Drezda bombázása tekinthető. Ezek a dolgok már nem a második világháborúról szóltak, hanem az elkövetkezendő idők háborúiről.
Drezda bombázása nem egyszerű, tucat számra elkövetett szőnyegbombázás kivitelezése volt, hanem sokkal több annál, egy előre kitervelt megalomániás ördögi kísérlet, amelynek fő célja a tömegpusztítás és a népírtás volt. A romboló bombákkal „előkészített” belvárosra gyújtóbombák garmadáját szórták, így hatalmas máglyaként égett a legsűrűbben lakott rész. Ekkor jött az igazi könyörtelenség, a peremkerületeken gyújtott „kisebb” tüzek is lángtengerként söpörtek végig a városon, mivel a belső óriástűz éhező fenevadként szívta magába az égést tápláló oxigént.
Az emberek a forróság miatt az utcákra menekúltek az óvóhelyekről, ahol pillanatok alatt porig égtek és nem maradt más belőlük, mint körvonal az utcákon és a járdákon. De még a tüzektől távol is rengetegen haltak meg az oxigén hiányától és a mérges gázoktól. Több százezer ártatlan ember lett a dühöngő terror áldozata, a pontos számot a mai napig nem lehet megbecsülni. A gyújtóbombák ilyetén alkalmazását már 1943.-tól tesztelték a britek, de Drezda volt a kiteljesedés fatális helyszíne.
A történelmet mindig a győztesek írják és ferdítik, Ezért kell a tényeken túlmutató forrásokra támaszkodni, a tényekben kételkedni, és kutatni. Soha nem az igazság a lényeg, hanem ami mögötte rejlik. A szász nagyváros áldozatai mögött, akiknek számát évről évre próbálják erőltetően lefelé tuszkolni.
