A hárommilliós karórában szociálisan érzékenykedő tiszás kvótaképviselőnek, Balogh Mihálynak persze szava nincsen, amikor cigányok törnek rá védtelen idősekre, amikor gyilkolnak párszáz forintért, amikor foglalnak el és laknak le ingatlanokat, amikor ki alakítanak szegregátumokat, tesznek élhetetlenné városrészeket, amikor fenyegetnek, felfegyverkezve politikai közösségeket, amikor meg botránkoztatnak beherbálozva mindenfelé.
A luxusórák szociálisan érzékeny világában persze lehet, hogy ezek a jelenségek nem látszanak. Ugyanakkor a társadalom széles rétegei számára ma a felsoroltak testesítik meg és reprezentálják a népcsoportot, melynek egy része az orrhangon vinyákolást és óbégatást nevezi zeneművészetnek.
A hárommillió forintos luxusórájával játsza az önérzetes kvótaképviselőt a tiszás Balogh Mihály, aki két luxizás között a „sanyarú sorsú gyermekekért aggódik”. Ez miben más, mint amit a fidesz művelt?
