„A politikában semmi sem történik véletlenúl. Ha valami mégis véletlennek tűnik, azt biztos, hogy úgy tervezték meg” – Franklin Deleno Roosevelt.
A jakobinus proletár szadizmusra gerjedő „rendszerváltó” tömeg alig száz nap után megkapta az első kemény, kiábrándító gyomrosokat. El is kezdődött az ajvékolás, majd slimfit Robespierre rögtön tartott egy eligazítást, hogy bizony a Párt jobban tudja, a Pártnak mindig mindenhol mindenben igaza van, és a forradalmi rendszerváltás azt jelenti, hogy a nép ellenségeinek kuss van – akárkire is szavaztak.
A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal- röviden ÁVH – elnökének „önkényes” megválasztása kapcsán megy a felháborodás, mert az istenadta nép egy másik jelöltet szeretett volna látni a modern padlássöprő sóhivatal élén. Sajnos azzal nincsenek tisztában, hogy ez a rendszer nem az ex-NER-es oligarchák vagyonára pályázik, mert azok már jóval ő előttük kőpőnyeget váltottak és átálltak a forradalom oldalára, ( ez a történelemből is jól ismert román módszer ) hanem pontosan azok alól fognak kiganézni, akikkel megszavaztatták ezt. A megválasztott elvtársnő pedig már be is lengette, amit már oly sokszor szájba rágtunk: semmilyen elszámoltatás nem lesz. Egyébként meg édes mindegy, hogy kik ülnek majd ott, úgyis csak parancsot teljesítenek, ahogy az a kormány is, amelyik felállította ezt az intézményt.
A modern tömegdemokráciában a nép nem képes megtanulni, hogy soha, de soha nem azt kapja amire szavaz, de mindig azt kapja amit választ.
A gyerekek is így vannak: szavazhatnak maguk között, hogy bújócskát vagy fogócskát játszanak, de a végén úgyis az lesz, amit az óvónéni akar. Magyarul: a nép részt vesz egy formális procedúrában, de semmiben sem dönt, olyan irányba szavaz, amerre mozgatják, azt gondol, amit gondoltatnak vele, aszerint érez tetszést vagy nemtetszést, hogy milyen sugalmazás érkezik a médiából, a szakértőktől, azokat a hivatalos véleményformálóktól, akikkel szimpatizál.
Gyökeres és mindent átfogó változást várni attól, hogy bemegyünk egy szavazófülkébe és odahúzunk a papírra egy X-et, amit még egy majom is meg tud csinálni, szánalmas.
A demokrácia egy örökletes gazdasági-politikai maffiahatalom látványcirkusza – abszolút filmszínháza -, ahova kívülről nem engednek be illetékteleneket. Amit mi politikának látunk az egy virtuális valóság, aminek legfeljebb érintőleges köze van a tényleges politikához.
A hatalom valódi birtokosai számára azért ördögien zseniális megoldás demokrácia, mert egyrészről a kirakatban ott vannak a politikusok mint köpőcsészék, ( vagy akár a rajongás tárgyai ), a pszeudo-hatalom birtokosai, másrészről a kormány és a nép egymással kölcsönösen sakkban tartható, illetve a társadalom is egy permanens polgárháborút vív önmagával, amíg a tényleges rendszer és annak urai elmozdíthatatlanok.
A 89-es rendszerváltás idején vajon ki ajánlotta miniszterelnökjelöltnek a nép-nemzeti és jobboldali MDF élére Antall Józsefet? Hát Aczél György, a szocialista rendszer Schmidt Máriája, a kommunista diktatúra szürke eminenciása.
Az emberek megcsömörlöttek az elmúlt 16 év „nemzeti-keresztény” kormányzásától és annak minden velejárójától, ezért a választásra már az új igényekre szabták a marketinget, eladhatóvá tették a politikai terméket, mely a plebsz illüzióját kielégíti, ugyanakkor egy tisza-típusú bolsevik tömegpárt sokkal jobban passzol az elkövetkezendő új világrend elvárásaihoz.
Gyurcsányéknak anno pont az volt a feladatuk, hogy levezényeljék a világgazdasági válságot ( a magyar társadalom kifosztását ), az emberekkel pedig kellően meggyűlöltessék a balliberális és szocialista kormányzást, ezzel előkészítve a fidesz 16 éves uralmát.
„Magyarország a mai napon megerősítette a demokrácia melletti elkötelezettségét, helyét Európában és az Európiai Unióban. Köszönet mindenkinek. Köszönet minden magyar embernek.(…)”
A magyarok ma rendszert buktattak, és egy új rendszert alapítottak meg. A magyar emberek a mai napon megbuktatták a hatalommal visszaélő oligarchák rendszerét, és helyette megalapítottak egy új rendszert: a nemzeti együttműködés rendszerét. Olyan elemi erővel akarták lezárni a magyarok millióit megsanyargató, vagyonukból, reményeiből kiforgató korszakot, hogy végül a magyarok összeszedték minden maradék erejüket és hitüket, és világra szóló összefogást értek el. Minden magyar büszke lehet erre az új világsikerre, én is büszke vagyok, kedves Barátaim, hogy veletek együtt részese lehettem ennek. Két hete elkezdtünk egy mondatot, és ma pontot, pontosabban szólva felkiáltójelet tettünk a végére. Magyarországon a mai napon az emberek ereje legyőzte az oligarchákat.” – Orbán Viktor beszéde a Vörösmarty téren ( 2010. április25. )
Ismerős ez valahonnan?
