Apponyi Albert főnemesi családból származott, Bécsben született. Fiatalon a jezsuitáknál nevelkedett, majd jogot hallgatott Bécsben és Pesten. A fiatal arisztokratákhoz hasonlóan ő is beutazta Európát, bejárta az európai arisztokrácia szalonjait. Már nagyon fiatalon 26 évesen képviselővé választották és belecsöppent a magyar politikai életbe.
Politikai pályafutását eleinte a konzervatív oldalon kezdte, édesapja mintájára. Apja, Apponyi György Bécsben volt udvarhű nemesség egyik vezéralakja. Emiatt a magyarországi reformnemesség kifejezetten gyűlölte. Azonban ő is a haza ügyének előmozdításan dolgozott, csak más szemszögből, mint a reformisták. Apponyi Albertet részben ezért is, konzervatívként kezelték, de ahogy távolodott apja konzervatív nézeteitől, egyre inkább a koreszmék alakították nézeteit.
A kor egyik legtehetségesebb szónokának tartották, akit nem csak itthon, hanem nemzetközileg is elismertek.
Apponyi több nyelven is beszélt, angolul, franciául, olaszul. Ez a kor arisztokráciájára jellemző volt, viszont Apponyi kiemelkedően tudott szónokolni idegen nyelveken is. A nemzetközi konferenciákon rendre ő volt, úgymond Magyarország szónoka.
Az nem is volt vita, hogy a béketárgyalásokon is ő lesz Magyarország „védőügyvéde”. Azonban az utódállamok felháborodva fogadták, mivel agresszív elnyomó nacionalista politikusként tekintettek rá. Az amerikai külügyminiszter, Frank Lyon Polk, megjegyezte: Jöjjön csak, ha tényleg ekkora szörnyeteg, legfeljebb leszerepel, és Magyarország is elveszíti népszerűségét.
Apponyi Albert lett az 1920 január 5-én Párizsba induló követségnek a vezetője. Végül január 15-én vették át a feltételeket, amire következő nap kaptak lehetőséget reagálni. Azaz kevesebb mint 24 órájuk volt a védőbeszédet megszervezni. Magyarországon már 1918 óta zajlott a készülődés, a német és bolgár béke szövege már 1920-ban elérhető volt, ezért sejtették mire kell majd számítani. A megkapott dokumentumot szétosztották az adott témában illetékes szakértők között. Apponyinak arra sem volt ideje, hogy megírja a beszédét, ezért csak jegyzeteket készített.
A békekonferencia üléstermében adta elő a beszédet. Az ülést George Clemenceau francia miniszterelnök vezette. Apponyi franciául adta elő a védőbeszédet, majd angolul is rövidebben is összefoglalta. A beszéde végén olaszul is szólt néhány szót, az olasz-magyar barátság helyreállítása mellett. A beszédében többször is ajánlotta a népszavazás lehetőségét, amit már Telekivel kidolgoztak. A beszéd a magyar történelem szempontjából kiemelt helyen található, mivel érvrendszere nagyban befolyásolta a következő generáció gondolkodását. A beszéd egyben betekintést mutat az akkori politikai elit gondolkodásában is.
Apponyi beszéde komoly hatást gyakorolt a bizottságra. A tervek szerint csak az utolsó szó jogán szólalhatott meg. Azonban Llyond George mégis felszólalt és az ország etnikai viszonyairól érdeklődött. Apponyi megmutatta a Teleki vörös térképét, ami a bizottság több tagját is érdekelte. Egy pillanatra felcsillant a remény. Napirendre vették a magyar határok újratárgyalását.
Azonban az öröm nem tartott sokáig. A konferenciát áthelyezték Londonba és Llyold mellett már nem álltak az eddigi támogatók. Az új olasz követ nem tartotta fontosnak az áttárgyalást, az amerikaiak nem is küldtek követet, az angolok pedig, nem kockáztattak ellentétet Párizs és London között.
Végül a magyar követség hazautazott és a szerződés aláírására két súlytalan politikust küldtek vissza.
