A Vörös Hadsereg 1945. január 12. és 14- e között a Városligetben, az Adolf Hitler téren ( ma Kodály körönd ), a Keleti pályaudvaron, a Ludovika környékén, a józsefvárosi Horváth Mihály téren és a Kerepesi temetőben felállított védelmi pontokat is felszámolta. Január 16- -án a körút több szakaszán megindult a szovjet roham. A védelem már nem tudta tovább tartani Pestet, így a visszavonulás biztosítására előkészítették a dunai hidak felrobbantását. Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer január 17 – én megkezdte a megmaradt pesti erők kivonását a budai oldalra, majd január 18 – án az Erzsébet hidat és a Lánchidat is felrobbantották. Pesten ezzel befejeződtek a harcok és a 2. Ukrán Front felkészúlt Buda elfoglalására. A szovjetek helyzetét azonban nehezítette, hogy megindult a harmadik német fekmentési kísérlet. A felmentés reménye kitartásra sarkalta a körbezárt magyar és német védelmet. Másnap ( január 19 – én ) megkezdődött a Margit – sziget osrtoma, miután a szovjet csapatok partra szálltak a sziget északi csücskénél és befészkelték magukat az Árpád híd betonépítményei közé. Wildenbruch a sziget védelmére vezényelte a II. Egyetemi Rohamzászlóalj maradékát és a magyar 12. tartalékhadosztály nehéz páncéltörő századát. Pest elfoglalásaután a Jászai Mari tér és a Nyugati pályaudvar térségében még napokig szívós ellenállást fejtettek ki azok a magyar és német alakulattöredékek, amelyek nem jutottak át Budára. A pincékben és az ővőhelyeken megbúvó civilek ekkor tanulták meg, hogy mit is jelent a „davaj csaszi” („ide az órát” ). A közbiztomság megszűnt. Gyakoriak lettek a fosztogatások és a hadizsákmánynak tartott nők elleni erőszak.
