A kormányváltásnak köszönhetően a CKP (Civil Közoktatási Platform) átfogó oktatásfejlesztési stratégiát mutatott be, ami gyökeresen átalakítaná a magyar oktatási rendszert. Ilyen változtatások a 6 és 8 éves osztályos gimnáziumok kivezetése, a hagyományos osztályozás eltörlése, szigorú kerettantervek megszüntetése.
Iskolarendszer egységesítése
A szervezet szerint az oktatási rendszer egyik legnagyobb szerkezeti hibája, hogy már korán, 10-12 éves korban szelektál. Szerintük a rendszer különválasztja a jó körülmények közül érkező diákokat a többitől.
Ezt az érvet korábban már Lanner Judit is használta, illetve sok hasonló szervet. Az egységesítés célja a gyerekek esélyegyenlőségénnek a biztosítása, de a gyakorlatban számos alkalommal láthattuk, hogy ez a jobb képességű gyerekek rovására történik. Korábban több tanulmány is kimutatta, hogy a jobb képességű gyerek rosszabb képességűek közé rakva, nem a rosszabbakat húzza felfele, hanem a jobbat lefele.
Azonban ennek ellenére, sokszor az esélyegyenlőség, azonosság nevében és a családi hátteret okolva akarják egybevonni a gyerekeket. Pedig sok szerényebb családi háttérből érkező gyerek is nagyon tehetséges, akiket nem a hátterük alapján kéne megítélni, hanem a tudásuk szerint. Tehetséggondozást kéne nyújtani az ilyen gyermekeknek és kiemelni őket, a többi tehetséges gyerekkel együtt, pénzügyi helyzettől függetlenül.
Egységes 10-12 éves iskolamodellt hoznának létre, ahol nem terhelné a tanulókat az idő előtti vizsgastressz. Minden diák azonos színvonalú, egyéni szükségletekre reagáló környezetben tanulhatna, biztosítva a rugalmas átjárhatóságot és az esélyegyenlőséget.
Hagyományos értékelések kivezetése
A hagyományos, 1–5-ig terjedő osztályozás a szakértők szerint büntető jellegű, szorongást kelt, és a külső megfelelésre szorítja rá a tanulókat a valódi kíváncsiság helyett. Helyükbe a folyamatos, szöveges, minőségi visszajelzés lépne, amely a tanuló önmagához mért fejlődését, erőfeszítéseit és kompetenciáit értékeli.
Itt is fel kell hívni a figyelmet, hogy a Szombathelyen is működő Waldorf iskolákban is hasonló értékelési rendszer van és az ott végző diákoknak sokszor vannak beilleszkedési problémáik a felsőoktatásba és a gimnáziumokba egyaránt.
Nagyban befolyásoló tényező, hogy mi a végcélja az új tervezetnek. Ha teljes egyenlőséget akarnak megvalósítani, egyéni tehetségtől függetlenül, tökéletes megoldás az egységes, elágazásoktól mentes iskolarendszer. Ha egy olyan rendszert akarnak megteremteni, ami minden gyermeket a saját képességei, tudása alapján osztja be, hogy mindenki azt csinálhassa, amit szeret és legjobban megy neki, elágazásokra van szükség. Hiszen miért ne jutalmaznánk azt, ha valaki sokat tanul, vagy tehetséges valamiben?
A különböző szakmák méltóságának, tiszteletének visszaállítása is fontos lépése lenne, a helyes oktatási rendszernek. Manapság egyre többen mennek gimnáziumba és eluralkodott egy olyan nézet miszerint mindenkinek szüksége van valamilyen diplomára, még akkor is, ha az a diploma önmagában nem sokat ér. A szakmák is nagyon fontosak egy működő társadalomban, és például egy asztalosi hivatás is ugyanúgy tisztelendő, mint például egy jogász.
Azonban, még semmi nem biztos, hiszen a minisztérium nem adott ki hivatalos választ a tervezetre.
