Szombaton este hét órakor a Mi Hazánk Mozgalom Szombathelyi szervezete megemlékezést tartott az elhallgatott győztes Pozsonyi csatáról. A visszaemlékezés helyszíne a Turul szobornál volt amit még Dr.Csorba Boldizsár a volt 56-os Szövetség néhai elnöke készíttetett. A múltidézést Benkő Zoltán alelnök beszéde vezette fel, majd a Himnusz eléneklése után Dr. Danka Lajos, a szervezetünk elnöke tartotta meg ünnepi beszédét:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Emlékezők!
Ma azért gyűltünk össze, hogy fejet hajtsunk azok előtt a magyar harcosok előtt, akik 907 nyarán életüket és vérüket áldozták hazánkért a pozsonyi csatában.
A pozsonyi csata a magyar történelmi emlékezet egyik kiemelkedő eseménye, amelyet a hagyomány szerint 907. július 4–7. között vívtak. A csata jelentőségét sokan abban látják, hogy hozzájárult a Kárpát-medencei magyar megtelepedés megszilárdulásához. A történeti kutatásban ugyanakkor több részlet – például a hadvezetés egyes szereplői és a csata pontos lefolyása – továbbra is vita tárgya.
Bár az sejthető, hogy Magyar részről a törzsszövetség könnyűlovas íjászait és a nehézfegyverzetű harcosokat Árpád fiai vezették (mivel Árpád ekkor már feltételezhetően nem élt). Velük szemben az akkor ismert világ legerősebb és legjobban felszerelt hadserege a Keleti Frank Királyság hadereje vonult fel.
A hadjárat célja az volt, hogy:
- kiszorítsák a magyarokat a Kárpát-medencéből,
- visszaállítsák a frank uralmat Pannónia felett.
A támadó hadsereg vezetői közül szinte mindenki meghalt több püspök és gróf is:
Ez a csata nem csupán egy győzelmet jelentett, hanem nemzetünk jövőjét döntötte el.
Őseink alig néhány évvel korábban foglalták el a Kárpát-medencét. Még nem volt megszilárdult államuk, nem épültek fel váraik, nem álltak kőtemplomok ezen a földön. Egyetlen erejük a hitük, az összetartásuk, a katonai tudásuk és a szabadság iránti elkötelezettségük volt.
Amikor a kor egyik legerősebb hadereje megindult ellenük, nem egyszerűen egy csatát kellett megvívniuk. A kérdés az volt: lesz-e magyar jövő a Kárpát-medencében?
A válasz három napon keresztül a csatatéren született meg.
Őseink bátorsága, kiváló hadvezetése és rendíthetetlen akarata megállította a támadó seregeket. A győzelem nemcsak katonai diadal volt, hanem történelmi fordulópont. Megteremtette annak lehetőségét, hogy a magyarság véglegesen megvesse lábát ezen a földön, és évszázadokon keresztül megőrizze nyelvét, kultúráját és önazonosságát.
Ha akkor vereséget szenvedünk, talán egészen másként alakult volna Európa történelme, és ma nem magyarul szólnánk egymáshoz.
Ezért a pozsonyi csata nem csupán a hadtörténet egyik kiemelkedő fejezete. Ez a magyar megmaradás egyik legfontosabb jelképe.
Történelmünk során számtalanszor kellett újra és újra bizonyítanunk, hogy ez a nemzet képes talpra állni. A tatárjárás után újjáépítettük országunkat. A török hódoltság évszázadai után ismét megerősödtünk. Túléltük szabadságharcaink bukását, a világégéseket, Trianon tragédiáját, a diktatúrákat és a történelem számos megpróbáltatását.
Minden nemzedéknek megvoltak a maga csatái.
Nekünk ma nem karddal és íjjal kell harcolnunk. A mi feladatunk a nemzeti összetartozás erősítése, kultúránk megőrzése, gyermekeink nevelése, közösségeink építése és hazánk gyarapítása.
A pozsonyi hősök arra tanítanak bennünket, hogy a szabadság soha nem magától értetődő. Minden nemzedéknek meg kell dolgoznia érte. A haza nem örökség csupán, hanem felelősség is.
Ma hálával emlékezünk azokra, akiknek nevét sokszor már nem is ismerjük, de akiknek áldozata nélkül nem létezne ezeréves magyar államiság.
Köszönettel tartozunk nekik azért, hogy megőrizték számunkra ezt a hazát.
Legyen példájuk erőforrás a mai magyarok számára is. Adjon hitet akkor, amikor bizonytalanság vesz körül bennünket. Adjon bátorságot, amikor nehéz döntéseket kell meghoznunk. És emlékeztessen bennünket arra, hogy egy nemzet ereje nem csupán hadseregében vagy gazdaságában mérhető, hanem polgárainak összetartásában, hitében és hazaszeretetében.
Hajtsunk ma fejet a pozsonyi csata hősei előtt!
Őrizzük emléküket méltósággal, vigyük tovább örökségüket felelősséggel, és dolgozzunk azért, hogy Magyarország a következő évszázadokban is erős, szabad és gyarapodó nemzet maradjon.
Dicsőség a pozsonyi csata hőseinek!
Isten áldja a magyar nemzetet!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
