1552 szeptember 4-én a törökök elfoglalták Szolnok várát. A kortársak szerint azonban nem a vár hiányos felszereltsége vezetett az erőd elestéhez, hanem az őrségen belüli megosztottság. A közhiedelemmel ellentétben először a magyar naszádosok és lovasok közül menekültek át a Tiszán azok, akiknek erre lehetőségük volt. Ezt követően az idegen zsoldosok is elhagyták az erődöt.
A kapitány, Nyáry Lőrinc és helyettese, Pekry Gábor azonban a megmaradt katonákkal együtt úgy döntöttek, hogy nem adják fel a várat. Elhatározták, hogy az utolsó pillanatig kitartanak és megvédik Szolnokot. Este még egy nagy lakomát is tartottak, miközben tudták, hogy másnap akár az életüket is fel kell áldozniuk a vár védelméért.
Másnap hajnalban a törökök megkezdték Szolnok ostromát. Nyáry a reggeli imádkozása végeztével felvette legszebb ruháját, és a vár kulcsait magához véve várta a támadókat.
Az első rohamot bár sikeresen visszaverték, másodjára viszont a törököknek sikerült betörniük a várba. Nyáry, Pekry és mintegy félszáz magyar vitéz együtt próbálta feltartóztatni a túlerőt. A védők végül nem tudták tartani állásaikat a túlerővel szemben. Nyáry tizenhét sebesülést szenvedett, Pekry pedig súlyosan megsérült.
A törökök a vár elfoglalása után azt hitték, hogy mindketten életüket vesztették az ütközetben, ezért Khádim Ali pasa katonai tiszteletadással szerette volna eltemetni őket. Ekkor derült ki, hogy mindketten életben vannak. A két foglyot a törökök – jelentős váltságdíj reményében – a legjobb orvosaikkal kezeltették. Nyáryt Isztambulba vitték, ahonnan később visszaszökött Magyarországra. Szolnok elvesztése miatt haditörvényszék elé állították, de felmentették.
Szolnok elfoglalása után a mintegy 75 ezer fős török sereg Eger felé indult. Ahmed pasa, Szokollu Mohamed pasa és Khádim Ali pasa követeket küldtek Dobó Istvánhoz, és felszólították az egrieket a megadásra.
Közben a király főtisztjei még nem tudtak Szolnok elvesztéséről, ezért 236 gyalogost küldtek a vár segítségére, további 140 katonát pedig Egerbe. Mire azonban az egriek megtudták, hogy Szolnok elesett, már saját váruk védelmére kellett felkészülniük.
