Az ellenséggel nem tárgyalunk! Ezt már Dobó várkapitány is parancsba adta az egri vár ostromakor halálbüntetés terhe mellett.
Néhány extrém kivétel azért akad. 1936-ban hazafiak egy csoportja a Spanyol Hadseregben kirobbantotta a polgárháborút a baloldali kormány ellen. A toledoi katonai akadémia parancsnoka, Moscardó ezredes is csatlakozott a felkeléshez, bár neki személy szerint nem voltak jók az esélyei: a főváros, Madrid masszívan a balosok kezén volt, a tőle 70 km-re lévő kisvárosban elhanyagolható volt a katonai erő ehhez képest, Franco lázadói meg épp csak ekkor keltek át Spanyol Marokkóból. Moscardó 800 embert tudott maga köré gyűjteni (kadétokat, csendőröket, szélsőjobbos önkénteseket) és bevették magukat az erődszerű akadémiára, az Alcázarba. Nem sokkal később már 8 ezer vörös katona és milicista ostromolta őket.
Miután az első rohamot a védők visszaverték, az osrtomlók elhurcolták a városból az ezredes 24 éves fiát, Luist, majd felhívták telefonon az apát, hogy választhat a fegyverletétel és a gyermeke halála között. Az ezredes tudomásul vette és azt kérte, adják át kicsit a kagylót Luis-nak. Majd annyit mondott neki: „Halj meg hősként és kiáltsd az arcukba, hogy éljen Spanyolország, éljen Jézus Krisztus!” Luis már csak annyit tudott mondani apjának, hogy „úgy lesz”, mert a vörösök elrángatták és agyonlőtték.
Az ostrom még 70 napig folytatódott. Az akadémiát rommá lőtték, de a védők minden rohamot visszavertek, nem adták meg magukat. Végül beérkeztek a nemzetiek felmentő csapatai és a vörösök olyan gyorsan vonultak vissza Madridba, hogy 2-300 sebesúltjüket is hátra kellett hagyniuk. A Spanyol Idegenlégió katonái rajtuk eutanáziát alkalmaztak: a kórházi ágyukon vágták el a torkukat.
Mert a Légió meg így kommunikált. Nekik ez volt a szeretetnyelvük…
Navracsics Tibor pártok feletti párbeszédet sürget: „Két oldal helyett egyenes út kell.”
