Hősünk a szibériai gulágot, Moszkva és Csehszlovákia valamennyi börtönében raboskodó, a Szlovák Nemzeti Bíróság által halálraítélt felvidéki gróf Eszterházy János. Hazájához, embertársaihoz haláláig hű maradt.
„Rendületlenűl bízom a magyarok istenében, hogy megsegít engem s rajtam keresztül az egész itteni magyar családot.” Eszterházy János.
De ki volt Eszterházy János? Politikus volt, akit a körülmények tettek azzá és a Gondviselés. Reá bízatott 31 éves korában az elszakított magyarság csehszolvákiai részének szószólói tisztsége. Kiválasztott volt. Ami az ő esetében azt jelentette, hogy akkor sem ingott meg, amikor már mindenkinek megrogyott a térde. Ezt a magatartást azért gyűlölik sokan, mert irigyek ,és szembenézve vele érzik saját bevallhatatlan gyengeségüket.
(…)
Eszterházy János magyarságszolgálatának egyik legékesebb bizonyítéka a fizikai helyben maradása volt. Nem hagyta el a kisebbségi sorsban maradókat akkor sem, mikor minden pragmatikusan és tisztességesen gondolkodó ember a helyében 1938- őszén úgy döntött volna, hogy a visszacsatolt magyarok területén marad, tehát ismét magyarországi lesz. Ő másként döntött: számára a kevesebb volt a több. A csaknem egymillió felvidéki magyar visszakerült hazájához, de ő az ötvenezer kívúlrekedttel maradt – a többség biztonságba helyeztetett, most már a szétszóródottakkal kellett törődni.
(…)
Duray Miklós: Megkésett temetési beszéd
Kedves Eszterházy János! Új küldetés áll előtted. Át kell lényegülnöd belénk, hogy erősítsd a hitünket és segíts bennünket bölccsé válni. Hamvaid nyugodjanak békében. Szellemi lényed pedig várva visszavárjuk. Légy te számunkra a világosság.
Halála után 50 évvel találták meg hamvait egy prágai tömegsírban. A várbörtönben bekövetkezett halála után 60 évvel temethették el tisztességgel Alsóbodokon. Sziklaszilárd felvidéki magyar jellem volt, ahogy az 1848-1849 forradalom és szabadságharc leverése után kivégzett dédapja, és valamennyi őse!
