Úgy vélem, a Szabadság téri szovjet emlékműnek nem Budapest szívében van a helye.
A közterek szobrai mindig többet mondanak egy nemzetről, mint a történelemkönyvek lábjegyzetei. A Szabadság tér közepén ma nem egyszerűen elesett katonák emléke áll, hanem egy olyan birodalom jelképe, amely Magyarország számára nem a szabadságot, hanem a szuverenitás elvesztését, a kommunista diktatúrát és évtizedeken át tartó idegen befolyást jelentett.
Ha valóban napirendre kerül az emlékmű áthelyezése, rögtön javasolnám a helyére a két világháború között a téren álló Ereklyés Országzászló és az irredenta szoborcsoport visszaállítását, amelyeket a kommunista hatalomátvételt követően eltávolítottak.
Ezek az alkotások nem csupán emlékművek voltak, hanem a nemzeti összetartozás jelképei. Az Ereklyés Országzászló talapzatában a történelmi Magyarország különböző vidékeiről származó földet őrzött, kifejezve, hogy a nemzet egysége nem a politikai határokból, hanem a közös történelemből, kultúrából, és hagyományból fakad.
A négy allegorikus alak – Észak, Dél, Kelet és Nyugat – a történelmi Magyarország különböző régióit jelenítette meg. Nem az egymással szembefordulás, hanem az összetartozás gondolatát hirdették: azt az eszmét, hogy a magyarság közössége nagyobb és időtállóbb bármely korszak politikai határainál.
A történelem különös iróniája, hogy miközben a magyar nemzeti emlékezet e jelképeit eltávolították a térről, egy idegen birodalom emlékműve mindmáig Budapest egyik legfontosabb közterének meghatározó eleme maradhatott.
Nem a múlt átírására van szükség, hanem a történelmi folytonosság helyreállítására. Budapest szívében olyan jelképeknek kellene állniuk, amelyek a magyar nemzet történelmi emlékezetét, összetartozását, kitartását és megmaradását idézik fel.
