1666 szeptember 2-án tűz ütött ki Londonban a Pudding Lane-en álló egyik pékségben. Az erős keleti szél és a sűrűn egymás mellé épült faházak miatt a lángok gyorsan terjedtek és rövid idő alatt a város jelentős része lángokba borult.
A korabeli tűzoltó készülékek kevésnek bizonyultak a tűz megfékezésére, ezért a londoni lakosok megpróbálták lebontani a lángok útjába kerülő házakat, hogy ezzel is csökkentsék a tűz terjedését. II. Károly király katonákat is küldött a városba, és személyesen is részt vett a védekezésben.
Szeptember 4-ére azonban még mindig komoly veszélyt jelentettek a lángok. Végül a házak lebontása helyett puskaporral kezdték felrobbantani tűz útjába kerülő épületeket. Ezzel próbáltak nagyobb üres területek létrehozni, amelyekben a lángok már nem tudnak tovább terjedni.
Végül ez a módszer bizonyult eredményesnek és szeptember 5-ére sikerült megfékezni a lángok nagy részét, bár kisebb tüzek még több helyen égtek és a talaj is napokig forró maradt.
A tűz után London újjáépítése is komoly feladatot jelentett. Mintegy 13 200 ház, 87 templom és több fontos épület, köztük a Royal Exchange, a Guildhall és a Szent Pál-székesegyház is elpusztult. A város újjáépítése több mint harminc évig tartott.
Az újjáépítés során új szabályokat vezettek be, amelyek célja az volt, hogy egy hasonló katasztrófa a jövőben ne tudjon ilyen gyorsan elterjedni. A fából készült épületek helyett egyre inkább téglát és követ használtak, és Sir Christopher Wren tervei alapján számos fontos épületet is újjáépítettek.
Forrás: London Fire Brigade – The Great Fire of London; The National Archives – korabeli beszámolók Samuel Pepys és John Evelyn naplóiból.
