Kiss Norbert neve sajnos igencsak feledésbe merúlt, pedig az ő tragédiája korszakhatárt jelentett Magyarországon. Az akkor 16 éves fiút Kecskemét egyik forgalmas utcáján, 1993. augusztus 23-án, a kora esti órákban gyilkolta meg – a jól ismert bűnözői szubkultúrához – Kanalas és a Sztojka családból származó bűnöző.
A földön fekvő fiúmellkasára egy fakaróval mértek halálos csapást, miközben az egyik felbújtó, Kanalas Mária a visszaemlékezések szerint azt kiáltotta: „Úsd agyon a magyart!”
A törénetet mint kecskeméti születésű, s aki élete nagyrészét a hírös városban töltötte, különösen megjegyeztem, és nem tudom elfelejteni.
Ez volt az első olyan eset, amikor nyíltan az elkövetők származására való tekintettel enyhítettek az ítéleten. Ugyanis 1993-ban első fokon a gyilkos 7 évet kapott (ez is felháborítóan kevés), de másodfokon a gyilkosok „hátrányos helyzetére” hivatkozva – az akkor már hatalomra jutott mszp-szdsz regnálása alatt – jelentősen enyhítették a mértéket, csupán 3,5 évre! Sőt, a felbújtó 3 hónappal megúszta…
Ez azóta sajnos szinte gyakorlattá vált, mint ahogy az akkori szdsz-es belügyminiszter, Kuncze Gábor szavai is szállóigévé váltak a „megélhetési bűnözésről”…
Nem utolsó sorban pedig tisztelet mindazoknak, akik bármilyen formában hozzátettek az elmúlt évtizedekben ahhoz, hogy Kiss Norbert emlékét ápolják. Akár egykori bajtársai, akár azok, akik személyesen már nem ismerhették. Mert 1993 óta azért Kecskeméten nincs augusztus 23-a este, hogy annál a bizonyos fánál ne lenne legalább pár világító mécses.
Voltak idők, amikornagyobb volumenű megemlékezések voltak, voltak amikor csendesebbek, nem nyilvánosak. A lényeg azonban az emlékezés. S ha ezzel az írással hozzá tudok járulni akár a legminimálisabb mértékben is ahhoz, hogy minél többeknek eszébe jusson az emlékezés fontossága, már megérte.
Domonkos Endre János egy verssel emlékezett meg az eseményről és az Egészséges Fejbőr nemzeti zenekar pedig megzenésítette.
Emlékezz!
Lantos János
