Az elmúlt évtizedekben Európa nagyon sok változáson esett át. A nyugati országok szinte már a felismerhetetlenségig megváltoztak. Ezt a változást leginkább a saját politikai irányuknak köszönhetik, de az összes nyugati országban a legfeltűnőbb változás mégis csak a lakosok diverzifikációja. Ez számos következményt von maga után, ami mellett és ellen is lehet érvelni. Ebben a cikkben leginkább az utóbbival fogunk foglalkozni. Azonban először válaszoljuk meg az általános sokszor hallott érveket.
Állandóan hangoztatják, hogy mennyivel jobb, ha sok kultúra van egy helyen és mennyi féle étterem megtalálható egy kis területen belül. Részben ez igaz is, viszont az együtt élő kultúráknak tisztelnie kell egymást különben kulturális (és etnikai) harc keletkezhet. Erre lehet példa Magyarország helyzete, hiszen a nemzeti ébredések időszaka után, a különböző kulturális ellentétek és a nemzetiségek soviniszta nacionalizmusa szétszakította a több mint 1000 éves államot. A nyugati országokban más a helyzet, hiszen az oda költözők nem éltek ott több 100 évig és a kultúrájuknak semmi köze nincsen az Európaihoz. Jelentős különbség a vallás is, hiszen az iszlám (különösen a fundamentalista ága) nem fér meg se a modern európai liberális világnézettel, se a kereszténység tanaival.
Az az érv, hogy több fajta étel van szinte a vicc kategóriáját érinti, hiszen nem kell több százezer migránst importálni, hogy legyen egy kebabos az utcánkban. Az pedig durva lebecsmérlése az idegen kultúrának, ha csak annyit ismerünk miket esznek.
Sokszor mondják még, hogy nincs munkaerő és nincs elég gyerek, ezért szükséges importálni embereket. Ez a legmocskosabb, legundorítóbb érv, amit ki lehet találni. Azt a kormányt amelyik a saját népét akarja kicserélni ahelyett, hogy megoldást találna a problémákra és a családokat támogatná, nehezen lehet közszolgának hívni. Másrészt pedig ez sokszor nem is igaz, mert van munkaerő csak a cégek a profitok maximalizálása miatt az olcsó, harmadik világból jövő munkást preferálják. Az pedig a kormány feladata lenne, hogy rávegye a cégeket az itthoni munkaerő használatára, de ez nem történik meg és az Európai Unió sem engedné. Ahogy azt sem engedi, hogy az olyan országok nemzetgazdasága megerősödjön mint Magyarország. Annak ellenére, hogy korábban a most erős gazdaságok, mint az USA, Németország, Anglia a saját piacukat és termékeiket védték, míg azok meg nem erősödtek. Ezzel lényegében egy ördögi körbe zártak. Kilépni nem tudunk, hiszen akkor nem kapunk támogatásokat, ami súlyos politikai és gazdasági válságot okozna, összeomlana a megmaradt kis gazdaságunk. Építeni sem lehet függetlennemzetgazdaságot, mivel azt az Unió gátolják. Ettől függetlenül, egy gazdaságilag jobban összefogott Európára szükség van. De addig amíg az egyéni szabadságok korlátozására, tömeges megfigyelésre, politikai ideológiák országok torkán való lenyomására és morális kioktatásra használják az Uniót, a legfontosabb az ország szuverenitásának védelme. Ez pedig lehetetlen, ha nincs egy azonos tudattal, történelemmel, kultúrával rendelkező nép.
De akkor most soroljuk fel a számtalan ellenérvet.
A nép akarata
Az új kormány folyamatosan hangoztatja, hogy a nép választotta őket és a nép akaratát teljesítik. Az európai emberek nagyrésze kevesebb migrációt szeretne az országába, ennek ellenére folyamatosan áramlanak az országba. Természetesen lehet mondani, hogy ez megakadályozhatatlan, de egy olyan korba, ahol tömegesen lehet embereket megfigyelni, ne próbáljuk megetetni azt a néppel, hogy ez egy elkerülhetetlen folyamat. Érdemes elgondolkodni vajon kinek az érdekeit nézik a vezetőink és valójában annyit adnak-e az emberek akaratára?
A közösségek fontossága
A sikeres politika és társadalom nem elvont jogokkal rendelkező, egymástól független, egyének kölcsönösen semleges döntőbíráskodása, hanem a közjóra való kollektív törekvés. Ehhez szükséges egy olyan kollektív „mi” tudat, amely rendelkezik közös történelemmel, nyelvvel, normákkal, és elég megértéssel rendelkezik egymás felé ahhoz, hogy értelmes tanácskozást tudjon folyattatni és hajlandó legyen áldozatot hozni a kollektív jóért.
A tömeges bevándorlás felhigítja ezt a kollektív gondolkodást. Az etnikum, a kultúra és a közös nemzettudat érzése a történelem során a legsikeresebb társadalmak egységégét adta. Amikor új emberek olyan tömegével jönnek, hogy párhuzamos társadalmakat alakítanak ki ahelyett, hogy integrálódnának, a közjó keresése helyett a politika átalakul a különböző csoportok közti versengéssé. (Ez már most is megfigyelhető az országunkban, de ezt majd egy másik időben.) Innentől az egyetlen reális politikai filozófia a relativitás lesz; egyetlen kultúrát sem ítélhetnek elsőrendűnek; egyetlen társadalmi, viselkedési normát sem tehetnek központivá (pl: vallás). Az állam szinte csak az források elosztójaként fog viselkedni, nem egy nemzet megtestesítőjeként.
A társadalmi bizalom
Amikor gyorsan változik egy környék etnikai összetétele, a szociológiai és pszichológiai nyomás összeadódik. A lakosok kevésbé alakítanak ki jószomszédi viszonyt, kevésbé hajlandóak jótékony tevékenységeket tenni és politikailag is kevésbé hatékonyak. Ezt az elidegenedést nagyobb mértékben megfigyelhetjük a helyi klubok, szervezetek, egyházak tagjaink csökkenésében és a szociális terek kiüresedésében. Kisebb mértékben pedig megfigyelhető a becsületkasszák megszűnésében, amik leginkább a kisebb faluközösségekre jellemzők. Így lehetséges, hogy a fogyasztás növekedni fog az emberek miatt, de nem nevelődnek ki olyan polgárok, akik képesek lennének egy élénk demokráciát és egy pozitív jóléti államot fenntartani.
Munkásérdekek
A történelmi munkásmozgalmak rájöttek, hogy a korlátlan munkaerő csökkenti a béreket, csökkenti a munkásság alkupozícióját és aláássa a feltételeit egy jól működő jóléti államnak. Ezért a munkásmozgalmak régebben ellenezték a nagymértékű migrációt. Több tanulmány is kimutatta, hogy az emberek kevésbé hajlandóak újraelosztani azok között, akiket nem tartanak a saját közösségükhöz. Szociobiológiai tények is megerősítik ezt; az emberek empatikusabbak, jobban hajlandóak együttműködni azokkal az emberekkel, akik hasonlítanak hozzájuk. Ezt nagyon sokan próbálják cáfolni, de az emberek nagyon kevés százaléka tudja csak ezt a biológia berögződést áthidalni. Erre láthattuk a példát nyugaton, ahol befogadták a más kultúrából jövő migránsokat, akik párhuzamos társadalmakat létrehozva a saját közösségüket védték, támogatták a többségivel szemben. Kijelenthetjük, hogy a munkások szempontjából a tömeges migráció egyszerre csökkenti a bérezést és megnehezíti a tömeges összefogást.
Szabadságjogok
Amikor a társadalom széthúzó és naponta történnek különböző atrocitások, tetőzve valamilyen krízissel, a kormányok egyre inkább a tömeges megfigyelés, a szólásszabadság korlátozása, a központosítás, a cenzúra és a bürokrácia megnöveléséhez folyamodnak. A szabadságjogok megőrzéséhez egy homogén társadalomra van szükség, ahol az emberek bíznak egymásban és hajlandóak kiállni egymás jogaiért. Ha egy politikust valóban érdekli, hogy az embereknek minden szabadságjoga meglegyen, akkor a homogén közösségeket kell pártolnia. Arról nem is beszélve, mekkora nemzetbiztonsági kockázatot jelent számos ismeretlen multú, idegen kontrollálatlan érkezése az országba.
Még sokáig sorolhatnám, hiszen nagyon-nagyon sok érv van az ellen, hogy egy több száz éve együtt elő közösséget felhigítsunk. Azonban konklúzióként fontos, hogy tájékozott választópolgárok legyünk és tudjuk melyik politikus mit miért tesz és ne dőljünk be az átlátszó szövegeknek. Hiszen megannyiszor mondják, hogy ez milyen jó a gazdaságnak, vagy mennyire jó lesz nekünk, hogy színesebbé válik a társadalom. Az eddig felsorolt érvekből láthatjuk, valójában csak a cégek és azok az emberek járnak jól, akik a szabadságainkat akarják korlátozni. Márpedig a magánélethez való jog és a szólásszabadság elengedhetetlen egy jól működő demokratikus államhoz.
A cikkhez az ihletet @celina1010101 instagram posztja adta, ami kiválóan felsorolja a migrációval kapcsolatos ellenérveket.
