Százéves korában elhunyt dr. Széll Kálmán orvosprofesszor, Szombathely díszpolgára, a magyar aneszteziológia és intenzív betegellátás egyik meghatározó alakja. Halálával egy olyan ember távozott, akinek életútja szorosan összefonódott Szombathely és a Markusovszky Kórház történetével.
Dr. Széll Kálmán idén májusban töltötte be 100. életévét. A jeles évfordulót egykori kollégái, tanítványai, valamint a város és a vármegye képviselői is megünnepelték. Életének munkásságát nem csupán orvosi eredményei, hanem oktatói és közéleti tevékenysége is meghatározta.
Szombathelyre 1952. október 1-jén került, és munkáját a Markusovszky Kórházban kezdte. Pályája során több szakterületen is dolgozott, majd 1962-ben az aneszteziológia és az intenzív terápia felé fordult. Később az egyik olyan szakemberré vált, akiknek munkája jelentősen hozzájárult ezeknek a területeknek a magyarországi meghonosításához és fejlődéséhez.
Nemcsak gyakorló orvosként, hanem oktatóként és tudósként is maradandót alkotott. Tanítványai és kollégái számára évtizedeken keresztül jelentett szakmai példát. Nyugdíjba vonulása után sem szakadt el az aktív szellemi munkától: az orvosi pálya mellett az írás és a helytörténet is fontos szerepet kapott életében.
Szombathely városa díszpolgári címmel ismerte el munkásságát, de a kötődése a városhoz ennél jóval mélyebb volt. Életútja során nemcsak a gyógyításban vállalt szerepet, hanem közéleti emberként is jelen volt a város életében.
A századik születésnapján még együtt ünnepelhetett azokkal, akikkel pályája során kapcsolatba került. Akkor egykori kollégái és tanítványai személyesen is méltatták több évtizedes munkáját és emberi példáját.
Dr. Széll Kálmán halálával Szombathely egy olyan polgárát veszítette el, akinek neve összeforrt a város egészségügyének történetével. Munkája, tanítványai és szellemi öröksége azonban tovább él.
Száz év egy ember életében is hosszú idő. Egy olyan életút azonban, amely emberek ezreinek gyógyításához, egy egész szakterület fejlődéséhez és több generáció oktatásához járult hozzá, messze túlmutat egyetlen életen.
Nyugodjon békében, professzor úr!
Maroskövi Bence
