Sokan talán nincsenek is tisztában azzal, hogy milyen előnyökkel járhat, ha valaki tagja egy érdekképviseleti szervezetnek. Míg külföldön teljesen elfogadott és normális dolog, sőt még a munkáltató ajánlja is a dolgozójának a szakszervezeti tagságot, mert ez csak előnyökkel járhat, addig idehaza a mindenkori kormányok teljes vállszélességgel álltak, állnak ki a multinacionális vállalatok mellett, a dolgozói érdekeket megcsonkítva. A szakszervezetek semmiféle támogatást nem kapnak kormányzati oldalról – elég megnézni a jelenleg is hatályos Munkatörvénykönyvét, mely egyre szűkülő mértékben biztosít a munkavállalók számára élhető, emberhez méltó foglalkoztatási feltételeket.
Megkerestünk egy szakszervezeti vezetőt, hogy feltegyünk néhány kérdést az érdekvédelemről és az ebben rejlő lehetőségekről. Személyét nem kívánta felfedni, de készséggel állt rendelkezésünkre.
Kérlek mondd el: hogyan kerültél kapcsolata a szakszervezettel?
Szinte mindig multinacionális vállalatnál dolgoztam és bizony mindenhol tapasztalni lehetett több-kevesebb olyan dolgot, ami a munkavállalók számára nem hogy nem volt előnyös, de sokszor nagyon is megterhelő volt. Ettől függetlenül soha nem jutott eszembe, hogy szakszervezethez kellene tartozni, nem is nagyon tudtunk ezekről a munkahelyeken. Aztán egyszer csak jött egy megkeresés egy szakszervezeti vezetőtől…
Hogyan lehet valaki szakszervezeti tag és mivel jár a tagság?
A tagság természetesen mindenkinek a maga döntése. Általában egy sima egyszerű belépési nyilatkozatot kell kitölteni és leadni a szervezet felé. A tagság legfőbb jellemzője, hogy tagdíjfizetéssel jár – ez az adott szervezet alapszabályának megfelelő mértékű. Általában elvárt a tagok közti szolidaritás, közösségépítő viselkedés – de ez talán nem meglepetés.
Miben rejlik a szakszervezet ereje?
A szakszervezet ereje mindig a tagságban rejlik! Gondoljunk bele: ha valami problémája adódik a munkavállalónak, mikor van nagyobb esély a számára megfelelő megoldásra – ha egyedül megy oda vagy ha még párszázan vagy ezren mögötte állnak?
Mint szakszervezeti vezetőnek valamennyire a munkajoggal tisztában kell lenned – de van azért külső segítséged ügyvéd vagy jogász személyében?
Jó, ha van kontakt megfelelő szakemberrel, de valamennyire mindenképpen képben kell lenni természetesen. A személyes, mindennapos ügyekben sokszor nincs lehetőség arra várni, hogy egy ügyvédet elérjünk, ilyenkor saját kútfőből kell megfelelő jogszabályt találni, ami alkalmazható.
Neked, mint szakszervezeti vezetőnek, gondolom rengeteg munkád van az érdekképviselettel pl. tartani a kapcsolatot a munkavállalókkal és a munkáltatóval. Mennyire lehet ezt keretek közé szorítani?
Tapasztalatom alapján ez 0-24-ben végezhető munka. Meg lehet próbálni hagyományos 8 órás munkanapokra korlátozni a munkát, de nekünk ez még nem sikerült. Mindig van akinek késő este vagy kora reggel jut eszébe keresni bennünket, sőt, gyakran a hétvége sem telik el megkeresés nélkül.
A dolgozók számára az egyik legfontosabb kérdés a bérezés. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben a szakszervezetnek mennyire van befolyása egy bértárgyalás során a kedvező kimenetelre?
Ezt megint csak a tagság létszámától tenném függővé. Ebben a kérdésben főleg nagyon fontos, hogy hány ember áll a szervezet mögött, hiszen a munkáltató felé ez egy erőmutató. Minél nagyobb a szakszervezeti tagság aránya az összdolgozói létszámhoz képest, annál hatékonyabbak tudnak lenni – és nem csak a munkabér kérdésében.
Az elmúlt 16 évben sem kaptak semmilyen kormányzati támogatást a szakszervezetek és úgy tűnik ez az új kormány esetében sem lesz másképp. Mi a véleményed erről?
Rendszerváltást kiabáltak áprilisban – de nem látom, hogy bármi is változna. Elég szomorú, hogy mindig mindenkinek az felel meg, hogy minél jobban megsarcolják a bérből és fizetésből élőket, hiszen a multik érdeke, hogy az ő elvárásaik teljesüljenek és ezek között nem szerepel a nagyobb bérkifizetés, a szociális támogatás stb. Egyszerűen nevetséges, hogy milyen kevéssé munkavállaló-barát a mindenkori munkatörvénykönyve – bőven lenne mit javítani ezen.
Létezik olyan, hogy szakszervezetek közötti együttműködés?
Igen, természetesen. Ha nem nézzük a nagyobb, országos konföderációkat, akkor is találhatunk a kisebb, független szervezetek között olyanokat, akik szívesen leülnek egy asztalhoz és megosztják egymással a különböző tapasztalatokat. Természetesen ez csak a legalsó szintje az együttműködésnek, de akad példa magasabb szinteken való összefogásra is.
Mit tanácsolsz a dolgozóknak – munkahelytől függetlenül – a mindennapokra?
Álljanak ki magukért és egymásért! Ez a legfontosabb. Nagyon sokan nem mernek hangot adni a problémájuknak, sérelmeiknek, tartanak a munkáltatói vagy közvetlen vezetői retorziótól. Fontos, hogy merjék felvállalni a problémákat – itt is számít a létszám. Egyedül sebezhetőbb mindenki, mint csoportban – és itt jön képbe a szakszervezet. Nem azt mondom, hogy minden helyzetet meg tudunk oldani, hiszen a jogszabályok megkötik a kezünket, de sok esetben kezdeményezhető és elérhető olyan változás, ami a munkavállalókra nézve pozitív kihatású.
Köszönöm, hogy eleget tettél megkeresésemnek. Az elhangzottak alapján mást nem is tudok mondani, csak azt, hogy mindenki csatlakozzon egy számára szimpatikus, létszámban is meghatározó érdekvédelmi szervezethez, mert abból csak előnye származhat a riportban elhangzottak alapján.
