Az elmúlt hetek izgalmasan teltek Budapesten, az LMBTQSTB lobbi provokációi hatalmas médiavisszhangot keltettek, különösen az Erzsébet hídon történtek. A provokátorok rikácsolásán nehezen jut át a józan ész szava, ezért született meg ez a képzeletbeli riport, hogy hallgassuk meg a másik felet is.
Az alábbi riport teljes egészében fikció.
Riporter: Egy presszóban ülünk Szombathelyen. Beszélgetőpartnerünk az a fiú -hívjuk Lacinak-, aki az Erzsébet hídon eltávolította a kihelyezett szivárványos zászlókat.
Riporter: Miért döntöttél így?
Laci: Mert számomra a magyar nemzeti jelképeknek és a történelmi örökségünknek kell elsőbbséget élvezniük a köztereinken. Úgy éreztem, hogy a híd a nemzet egységét szimbolizálja, nem pedig olyan jelképek bemutatását, amelyek megosztják az embereket.
Riporter: Sokan azt mondják, ezzel mások önkifejezését sértetted.
Laci: A véleménynyílvánítás szabadsága egy alapvető emberi jog, jogom van ahhoz, hogy kifejezzem: Magyarország számomra elsősorban a piros-fehér-zöld zászlóról, a történelmünkről és a hagyományainkról szól. Nem emberek ellen léptem fel, hanem egy jelenség ellen, amellyel nem értek egyet.
Riporter: Nem tartasz attól, hogy sokan ezt szélsőségesnek tartják?
Laci: Ma gyakran szélsőségesnek bélyegzik azt, aki egyszerűen szereti a hazáját, tiszteli a nemzeti jelképeket és fontosnak tartja a hagyományokat. Szerintem a hazaszeretet nem szélsőség, hanem érték!
Riporter: Mit üzen azoknak, akik felháborodtak?
Laci: Azt, hogy lehetünk különböző véleményen, de a kölcsönös tisztelet fontos. Én hiszek abban, hogy Magyarország jövőjét a nemzeti összetartozás, a családok megerősítése és a kulturális örökségünk megőrzése szolgálja. Erről érdemes vitázni – egymás meghallgatásával, nem egymás ellenségként kezelésével.
Riporter: tartasz a következményektől?
Laci: Nem, ezt kellett tennem!
Riporter: Köszönjük a beszélgetést.
