Előadást tartott Benkő Zoltán, a Mi Hazánk Mozgalom Szombathelyi szervezetének alelnöke, vitéz nagybányai Horthy István halálának évfordulója alkalmából.
Vitéz nagybányai Horthy István, Horthy Miklós elsőszülött fia 1942. augusztus 20-án hajnalban halt tragikus halált egy repülőgép-balesetben. Önként jelentkezett katonai szolgálatra családja és a magyar politikai vezetés akarata ellenére, azzal a céllal, hogy maga is példát mutasson a katonáknak és a magyarságnak. Halálának napján hajnali öt órakor szállt fel Héja típusú vadászgépével, azonban néhány perccel később, egy manővert követően a gép dugóhúzóba került és lezuhant. Horthy István a helyszínen életét vesztette.
Halálának körülményeit az elmúlt évtizedekben többféle találgatás övezte. Egyes feltételezések szerint a szolgálati helyükön állomásozó német katonák szabotálták a repülőgépet, míg egy másik elmélet szerint Horthy István a névnapját követően másnaposan ült repülőbe. Ez utóbbi állítás azonban nem felel meg a valóságnak, hiszen reformátusként máskor tartotta névnapját, és a róla szóló visszaemlékezések szerint sem fogyasztott alkoholt.
Horthy István több nyelven beszélő, művelt politikus, gépészmérnök és katona volt. Fiatal korában ugyan bohém életet élt, azonban az évek múlásával és a rá nehezedő felelősség súlya alatt egyre inkább megkomolyodott. Érdekelte a sport és a technika is: tagja volt a teniszszövetségnek, valamint az akkoriban megalakuló automobil-szövetségnek, és maga is kedvelte az autóversenyzést.
A tragikus baleset kapcsán fontos megemlíteni, hogy a Héja típusú repülőgépek repülési tulajdonságai is szerepet játszhattak a történtekben. Horthy István a gépet ugyan ki tudta vezetni a dugóhúzóból, azonban ekkor már olyan alacsonyan repült, hogy nem maradt elegendő magassága a gép biztonságos felhúzásához. A baleset körülményeit 2012-ben a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis és az MH Honvédkórház szakembereiből álló bizottság is vizsgálta.
Horthy István tragikus halála több mint nyolc évtized távlatából is része a magyar történelemnek. Életútja és katonai szolgálata pedig arra is emlékeztet bennünket, hogy a felelősségvállalás és a példamutatás nemcsak szavakat, hanem tetteket is jelent.
Emlékét kegyelettel őrizzük.
