A hungarista emigráció 1956-os szerepvállalása

Az 1956-os szabaságharc nemcsak Magyarországon, hanem a külföldön élő magyar emigráció körében is jelentős visszhangot váltott ki. Az emigráció egyik csoportját az úgynevezett Hungarista Mozgalom alkotta, amelynek vezetője Henney Árpád volt, aki Szálasi Ferenc kormányában „a Nemzetvezető munkatörzsének országos munkavezetője és a személye körüli” tárca nélküli miniszter volt. A mozgalom tagjai jelentős részben a második világháború végén Nyugatra emigrált, korábbi nyilas és szélsőjobboldali személyekből kerültek ki, aki hosszú idő keresztül abban reménykedtek, hogy egy kedvező nemzetközi helyzetben visszatérhetnek Magyarországra, és politikai szerephez juthatnak.

A Hungarista Mozgalom elsősorban emigrációs szervezetként működött. Nem hagyományos pártot kívántak létrehozni, hanem a világ különböző országaiban élő magyarokat úgynevezett szórványokba szervezték. Propagandájuk fontos eszköze volt az Út és Cél című folyóirat. A mozgalom politikai befolyása azonban korlátozott maradt, ugyanakkor létrehozták a Hungarista Légiót is, amelynek célja elsősorban a kiképzés és egy esetleges későbbi fegyveres fellépés előkészítése volt.

Az 1956-os magyarországi események kezdetben váratlanul érték a mozgalom vezetőit. Október 23-át megelőzően ugyan figyelemmel kísérték a magyarországi és nemzetközi helyzetet, de nem számítottak arra, hogy Magyarországon ilyen gyorsan és ilyen méretű felkelés bontakozik ki. A hírek terjedésével azonban az emigránsok között gyorsan megnőtt a lelkesedés, és többen készek lettek volna Magyarországra utazni, hogy fegyveresen csatlakozzanak a harcokhoz.

A Hungarista Mozgalom vezetése megpróbált külföldi segítséget szerezni. Henney több országban is kapcsolatokat keresett, és fegyverek illetve önkéntesek Magyarországra juttatásának lehetőségét próbálta megteremteni. Spanyolországban és Olaszországban is történtek ilyen próbálkozások. Noha az Olasz Szocialista Mozgalom tagjai kiálltak a magyar ügy mellett, ám fegyvereket nem tudtak adni. Franco tábornok ugyan juttatott volna fegyvereket és önkénteseket Magyarországra, ezt azonban az USA megakadályozt, így jelentős támogatást egyik országból sem sikerült szerezni. Bár a Hungarista Légióhoz több százönkéntes jelentkezéséről is beszámoltak, a megfelelő fegyverzet és szállítási lehetőségek hiánya miatt tényleges katonai beavatkozásara nem került sor.

A segíségnyújtás egyik konkrét kísérlete során Henney Árpád néhány társával az osztrák-magyar határ közelébe, majd Kőszegre utazott. A rendelkezésre álló fegyverek száma azonban rendkívül csekély volt. Október 25-én Ravensburgban mintegy negyven emigráns magyar gyűlt össze, de mindössze néhány pisztollyal és karabéllyal rendelkeztek, ezért hamar nyilvánvalóvá vált, hogy komolyabb katonai akcióra nincsen lehetőség. Hasonló problémák jelentkeztek más országokban is: Kanadában például sokan jelentkeztek volna harcra, de a hazautazás megszervezése és a fegyverzet hiánya miatt az elképzelés nem valósult meg.

A döntő fordulatot a november 4-én meginduló szovjet katonai intervenció jelentette. Henney továbbra is próbált fegyvereket és külföldi támogatást szerezni, de ezek a törekvések eredménytelenek maradtak. A mozgalom tényleges szerepe így nem a szabadságharc fegyveres támogatása lett, hanem elsősorban a külföldre menekült magyarok segítése, valamint a hungarista ideológia befolyásának fenntartása.

A szabadságharc vérbefolytása után a Hungarista Mozgalom igyekezett politikailag felhsználni az eseményeket. Henney Árpád például nyílt levelet intézett Eisenhower elnökhöz, amelyben azt követelte, hogy az Egyesült Államok lépjen fel a szovjet csapatok magyarországi jelenléte ellen, ne ismerje el a kádár-kormányt, és támogassa a szabad választások megvalósítását. Ezeknek a kezdeményezéseknek azonban nem volt érdemi politikai hatásuk.

A mozgalom a menekültek segítésében is részt vett: különböző országokban élő kapcsolataikon keresztül munkát, szállást és egyéb támogatást próbáltak biztosítani egyes menekültek számára. A Hungarista Mozgalom 1956-os története olyan emigráns csoport kísérleteként értékelhető, amely a szabadságharc támogatására törekedett, és a rendelkezésére álló lehetőségek keretei között igyekezett segítséget nyújtani.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük