Íme, napvilágot látott a tizenegyedik történelmi regénye. Tamás könyveit olvasni kell és úgy jut el az olvasó egy teljesen más térbe. Mindenkinek ajánlom.
Részlet a könyvből:
„- Lekötelez – kezdett kapitulálni a mentális nyomást nehezebben bíró Koleszov őrnagy. Eszébe jutott ugyan egy épkézláb vád, hogy a négy magyar önkéntes csak kitelelt a kellemes klímájú bolgár tengerpart közelében, most pedig hálátlanul hátat akar fordítani a neki testületi keretet nyújtó orosz hadseregnek. Ezt inkább szégyenkezve lenyelte, hiszen, ha valakik, hát ők igazán megszolgálták már az obsitot. – Egyébként mihez kezdenek, ha sikerül hazatérniük? A négy magyar itt már összenézett, hiszen az őrnagy makacssága számukra is megingani látszott ugyan, de ide mégis elégtelennek tűnt Feri atya ékesszólása. – A magam részéről egy célja maradt az életemnek – vette át a szót mindenki legnagyobb megdőbbenésére Keresztély – ,nevezetessen, hogy otthon is minden bolsevikot a pokolba küldjek. Ha már egyszer az ördöggel cimborálnak, akkor majd én előmozdítom a személyes találkozásukat.”
