1848. március 15.

1848-ban nem a forradalom kirobbantása volt a legnehezebb. Az egész kontinens forrongott, néhány nappal előtte Bécs már lángba borult… várható volt, hogy a hazai helytartóik is össze lesznek zavarodva, és központi irányítás híján inkább engedni fognak az utcára vonult tömegnek. A forradalom győzött, ahogy több tucat más európai városban is. Ebben eddig még nem volt semmi rendkívüli. De ami utána következett, abban igen!

Ugyanis a többi forradalmat néhány hétre rá azzal a lendülettel fojtották el a hatalmon lévők, amivel kirobbantak. De nem a mienket! Nálunk közbeszólt a magyar találékonyság, a magyar tökösség és a magyar virtus. A semmiből állítottunk fel egy Honvédséget, saját hadiipart, egységesítettük a hadszervezetet és a képzést… és szembeszálltunk egy nagyhatalommal. A kontinens harmadik legerősebb szárazföldi hadseregével. Papíron nem sok esélyünk lett volna, de szerencsére nem papíron harcoltunk, hanem a saját földünkön, És hiába volt az ellenség előnyben tapasztalatban, létszámban, hadianyagban, mi pótoltuk ésszel, elszántsággal, hazaszeretettel. És ez egy szinte teljesen magyar sikertörténet volt. Itt még a nemzetiségeink is ellenünk harcoltak néhány ruszint, örményt és svábot leszámítva.

Erre kedvenc példánk a Birodalom távoli részeiből hazaszökő magyar huszárok. Ők ha akarták volna, simán választhatták volna az élet kényelmesebbik végét. Harcba valószínűleg nem vetik be őket származásuk miatt a magyarok ellen, így lógathatták volna a lábukat valahol messze a hadszíntértől, cseh vagy olasz földön, De ezeket a fiúkat nem ilyen fából faragták . Ők hátat fordítottak Bécsnek, és megindultak haza. Átküzdötték magukat az őket üldöző osztrák katonákon és atermészeti akadályokon, csak azért, hogy utána egy évet harcolhassanak a túlerő ellen.

Pedig az első néhány hónapban a Honvédség belenézett néhány nagy pofonba. De aztán elkezdtek kiegyenlítődni az esélyek…hogy 1849-ben jöjjön a tavaszi és az erdélyi hadjárat, és megroppanjon a Habsburg haderő gerince. A folytatást tudjuk. Ferenc Jóska kézcsőkja a cárnak, 200 ezer friss orosz katona (akik egyébként jóval korrektebben viselkedtek a császáriaknál), az így már elkerúlhetetlen vereség, az igazságtalanul Görgei nyakába varrt felelősség. Elbuktunk, de az egész világban tudatosult, hogy milyen kemény népek lakják ezt a földet.

Az egész világban, kivéve a Habsburgokban. Akik semmit sem tanultak, és semmit nem felejtettek. Ha lett volna egy kis eszúk, már ekkor kezdeményeznek valami kiegyezés félét, a hadseregüket pedig a volt magyar tisztek bevonásával próbálják meg modernizálni. Helyette jött az elnyomás és a vérfürdő. És ezzel ki is kövezték az utat a saját vereségeikhez a poroszok ellen (1866), hogy ugyanezzel a buta mentalitással nekimenve az első világháborúnak szét is essenek utána.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük