Ez a fogalom az 1936-39 között zajló spanyol polgárháború utolsó szakaszában vált közismertté amikor Franco tábornok nemzeti csapatai négy hadoszlopban támadták a még kommunista uralom alatt álló Madridot. Azért, hogy a fővárost minél előbb felszabadítsák és hogy a civil lakosság szenvedését megrövidítsék, különleges osztagokat juttattak be az ellenséges vonalak mögé. Ezek feladata volt a hírközlő vonalak rombolása, vezetési pontok megsemmisítése vagy kikapcsolása, az ellenállás gyenge pontjainak felderítése, zavar keltés, a lakosság felhívása az ellenállásra stb. Tehát azóta az ellenség, az ellenfél soraiba beépített vagy beépülő zavar keltő, bomlasztó, romboló, ellentéteket szító egységeket, egységet vagy egyéneket „ötödik hadoszlopnak” nevezik. Ez érvényes nemcsak az akkori katonai, hanem napjainkban a politikai életre is. Az egyes pártok, párt csoportok igyekeznek a velük szembenállók soraiba olyan embereket beépíteni vagy a pártokon belül olyanokat keresni, akik az adott szervezetet belülről gyöngítik, bomlasztják, hogy ezzel saját pozíciójukat erősítsék. Vegyük szemügyre a hazai politikai palettán szereplő, több cikluson át kormányzó kormánypártot, hogy milyen mértékben töltötte, tölti be ezt a szerepet alakulása óta a magyar politikai életben.
Már születése is gyanús körülmények között történt. Amikor a pártállam recsegni-ropogni kezdett, az elsők között tűnt fel a Fidesz: nagy hangon követelte a demokráciát, kommunista ellenes jelszavakat hangoztatott, látványos megmozdulásokkal hívta fel magára a figyelmet. A rendszerváltozásban reménykedő tömegek örömmel látták, hogy van egy fiatal forradalmi csoport. Akkor senki nem figyelt fel arra, hogy a fidesz szervezői, vezetői, hangadói zömmel kádercsemeték voltak. A háttérben ott voltak a szülők, nagyszülők, akik évtizedekig vezető szerepet töltöttek be a kommunista rendszer politikai és társadalmi életében. Ezek érezték, sőt tudták,hogy inog a talaj a lábuk alatt és ügyesen szervezték, hogy a staféta botot saját utódaik kezébe játsszák át. Legsikeresebb húzásuk Orbán Viktor beszéde volt Nagy Imre temetésén. A kommunizmus elleni vad kirohanás sok hívet szerzett a pártnak, ami az 1990-es választáson gyümölcsözött. A Fidesz erős parlamenti párt lett. Ekkor mutatta ki a foga fehérjét. A kommunista ellenes nemzeti kijelentések sorra elmaradtak és szolgalelkű, sokszor szánalmas kiszolgálója lett az SZDSZ-nek. Ekkor úgy emlegették az SZDSZ mellett a Fideszt, mint annak idején az MSZMP mellett a KISZ-t. A Fidesz a parlamentben a nemzeti erők, a nemzeti gondolat elleni fiatal, elszánt rohamcsapat lett. Emlékezzünk a parlamentből való kivonulásukra amikor Trianonról kellett megemlékezni, de hosszasan folytathatnánk a sort.
Az 1994-es választások előtt az SZDSZ és a Fidesz a legszorosabban együttműködött. Amennyiben a választásokon az SZDSZ-MSZP koalíció nem érte volna el a kétharmados többséget, biztosan bevették volna a Fideszt is a koalícióba.
A koalíció vezetői előre gondolnak! Egy esetleges 1998-as választási vereségen ez esetben szívesen látnák a hatalomban a lélekben velük egy húron pendülő Fideszt. ( Ki tudja mi zajlott a színfalak mögött – gondoljunk csak az úgynevezett rendszerváltás előtti eseményekre, például a rózsadombi nyilatkozatra.)
1998-ban a Fidesz megszerezte a hőn áhított hatalmat. Létrehozták a polgári szövetséget az MDF-be és a KDNP-be meghúzódó liberális erőkkel együttműködve. A parlamenten kívüli legöntudatosabb nemzeti erőkről pedig csak elmarasztaló véleményük volt, van. Ezért lett az SZDSZ irányítású liberális média első számú kedvence Orbán Viktor, Deutsch Tamás és a többi karizmatikusnak kikiáltott ifjú titán, a korrupciót leleplező, nemzeti színben tetszelgő, az idős politikusokat felváltó élcsapat.
Az MSZP-SZDSZ koalíció négy évnyi mérhetetlen pusztítását, morális és anyagi lezüllesztését követően a nép bizalmat szavazott Orbán Viktornak, a liberális internacionálé akkori alelnökének, a Világgazdasági Fórum Young Global Leaders globalistaképző résztvevőjének, hogy alakítson kormányt. Erre a négy évre így emlékeznek vissza:
„Kormányon voltunk, nem hatalmon. „
Nyilván a deep state miatt, aminek mindig csak az ellenzék a része ők soha.
Alapvetően semmi nem változott ez alatt a négy alatt. Legfeljebb az emberek még jobban megundorodtak a „nemzeti” politizálástól.
Jöhetett újra nemhogy négy, hanem egyenesen nyolc év nosztalgia kommunizmus, élén Medgyesi Péter volt III/III-as – SZT-tiszt vezetésével, akinek lemondásával elkezdődött a gyurcsányi ámokfutás, vagyis Magyarország totális lesüllyesztése, kivéreztetése. Valószínűleg a „szabad” demokratikus választások eredményeit a Nagy Varázsló úgy alakítja, hogy a gátlástalan, arrogáns baloldalé legyen a feladat, hogy a tervezett világválságok alatt a névből kifacsarja, ami még kifacsarható, és levezényelje az agóniát. Több, mint valószínű, hogy az őszödi beszédet maga Gyurcsány szivárogtatta ki, ezzel legitimálva a Fidesz 15 éves uralmát.
Nagyon fontos (és erre majd később bőséggel kitérünk), hogy a demokratikus berendezkedések kapcsán semmi nem az, aminek látszik. Egyáltalán nem biztos, hogy egy párt győzni akar, annak ellenére, hogy kifele azt mutatja. Nem kell, hogy a nagy baklövések okai véletlenek vagy külső aknamunkák eredményei legyenek. Egyáltalán nem biztos, hogy egy miniszterelnöki vitában győzni akarnak a felek. A valódi politika mérhetetlen távolságban van attól, amit mi a felszínen látni vélünk. Tehát az őszödi beszéd és a nyolc évig tartó szocialista rablás országzüllesztése alapozta meg a Fidesz négy ciklusán át tartó uralmát.
Ez az eddigi 15 év arról szólt, hogy teljesen kiheréljék a valódi nemzeti mozgalmakat és jobboldali radikális szerveződéseket, a hatalmat központosítsák, saját gazdasági és médiabirodalmat építettek, de nem az ország javára, hanem a saját hatalmuk biztosítására. Elvben rengeteg mindent lehetett volna tenni Magyarországért a négyszeres kétharmados felhatalmazással, de lényegi vonatkozásban a dolgok megmaradtak az üres propaganda szintjén, mindenféle valós, elemi erejű változást nélkülözve. Idestova 16 éve élnek a szabadságharcos retorikából úgy, hogy mindennek az ellenkezője történik: ömlenek a bevándorlók, nincs magyar nemzetgazdaság, brutális és elnyomó a bürokrácia, épül a digitális börtönállam, eugenista, népirtó globalisták vakcináit kényszerítik a magyar emberekbe és gyerekekbe, külföldi munkaerővel feltöltött mérgező gyárakkal árasztják el az országot, kiárulják és tönkreteszik termőföldjeinket.
Fasizmussal és szélsőjobboldalisággal vádolják a Fideszt, miközben ez a rendszer sokkal jobban hasonlít Kádáréra, mint bármi másra. Osztogatás, ellenségképek, kiváltságosok, aki nincs velünk az ellenünk van és hasonló propaganda szövegekkel kommunikálnak. Mindezt kellemetlen, lumpenproletár szintre süllyesztett nemzeti giccsel. Tehát 35 év demokratikus berendezkedés eredménye a KISZ titkárok, vérkommunista pártfunkcionáriusok, szélhámos szabadkőművesek, politikai kalandorok, vérbírók és globalista nemzetfelszámoló hálózati ügynökök, a volt állampárt belbiztonsági embereinek és gazdasági bérgyilkosainak uralma, akiknek kilétével sokszor pontosan tisztában volt az a közvélemény, ami megválasztotta.
Ez a szabad demokrácia ahol elvileg bárkiből bármikor bármi lehet. A korszellemnek megfelelően használja a Fidesz a színészeket, zenészeket, influenszereket a közvélemény befolyásolására.
Most pedig a Tisza nevű fideszes hatalomátmentés akarja elhitetni velünk, hogy valami nagyon más következik, mindezt egy olyan figurával eladva, aki esszenciája annak, amiért a jó érzésű embernek hányingere van a Fidesztől.
Az áprilisi választások meghatározzák nemzetünk és országunk jövőjét. Ha a kettő rossz közül bármelyik is nagy arányban megnyeri a választást, úgy visszafordíthatatlanná válik fennmaradásunk biztonsága. Már bőven túl vagyunk azon a bizonyos 24 órán, amit már 16 éve emlegetünk. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a rengeteg esély között ott van az utolsó is…
