Elcsendesült egy gyár, amely egy várost nevelt fel.
December 19-e nem csupán egy dátum Répcelak életében, hanem egy korszak lezárása. Ezen a pénteken végleg megszűnt a termelés a település legendás sajtgyárában, amely több, mint 120 éven át adott munkát, megélhetést és identitást generációknak. Az utolsó munkanap csendes, mégis megrendítő hangulatban telt – könnyes búcsúk, hosszú kézfogások és kimondatlan mondatok jelezték, hogy valami visszavonhatatlanul véget ért.
A Savencia Fromage and Dairy Hungary Zrt. már a nyár elején jelezte: nemzetközi szintű átszervezések miatt bezárják a répcelaki ömlesztettsajt-gyártó üzemet. A döntés közel 140 dolgozót érintett,akik közül sokan évtizedeken keresztül ugyanazon a helyen kezdték és fejezték be a napjaikat. Az utolsó műszak végén a vállalat vezetése személyesen búcsúzott el a munkavállalóktól.
A gyár területe nem marad teljesen kihasználatlan: a cég tervei szerint logisztikai bázist alakítanak ki, valamint néhány karbantartó pozíció is megmarad. Ez azonban mindössze tíz fő körüli foglalkoztatást jelent,amely csak töredéke a korábbi létszámnak.
A répcelaki sajtgyár története a 20. század elejére nyúlik vissza. Egy Svájcból Magyarországra érkező iparos Stauffer Frigyes és fia indították el a sajt- és vajkészítést, miután kibérelték a helyi tejgyűjtőt. A vállalkozást 1908-ban jegyezték be hivatalosan és azóta a gyár szinte összenőtt a településsel. Volt idő, amikor szinte minden családnak akadt kapcsolata az üzemmel – dolgozóként, beszállítóként vagy egyszerűen a mindennapok részeseként.
A bezárással az ömlesztett sajtok gyártása Németországba, Kemptenbe kerül, míg a panírozott termékekhez szükséges alapanyagokat a veszprémi üzemben állítják elő. Ez egyben azt is jelenti,hogy a jól ismert Medve és Karaván sajtok többé nem Répcelakon készülnek.
A gyárkapuk bezárása túlmutat egy gazdasági döntésen. Egy olyan ipari örökség tűnt el, amely több, mint egy évszázadon át formálta Répcelak arculatát, közösségét és mindennapjait. A falak állnak még, de a zaj, az élet és a történetek mostantól csak az emlékezetben élnek tovább.
forrás: 9500.hu
